Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Nagy Lajosné: Aktivitás matematikaórákon az általános iskola 5-8 osztályában című kutatásunk harmadik évének munkáiról
- a tanár személyisége, példája; - érzelmi és értelmi hatások; - megfelelő pályairányítás; - gyakorlattal való kapcsolatteremtés; - szülőig törődés, érdeklődés. Minél erősebb egy motívum, annál könnyebb aktivizálni. A belső és külső motiváció nem válik el mindig élesen egymástól. Van olyan témakör, amely iránt először nem érdeklődik a tanuló. A feldolgozás módja, érdekes feladatok során haladva egy ponton kezdi "izgatni a fantáziáját." Az embert bármilyen tevékenysége, így a tanulásra is az motiválja tartósan, aminek számára értéke var. Fontos a pedagógus személyisége — egyrészt, inert a jó kapcsolat biztosítja a tanár számára, hogy tárgyát szívesebben tanulják, hiszen a tanítási óra légköre, a jó tanár-diák viszony előnyösen hat a tanuló érdeklődésére, munkakedvére. Azok a tanárok, akik munkájukat eredményesnek ítélik a motiválást fontos nevelési eszköznek tekintik és vallják, hogy a gyerekek aktív tevékenysége megoldhatatlan motiváció nélkül . Érthető tehát, ha továbbra is keressük a választ: Mivel, Imgyan motiváljunk matematika órán? A következőkben a problémafelvető tanítás hatásának és a tanítási óra motiváltságának összefüggését elemzem. A jegyzőkönyv erre vonatkozó kérdésére adható lehetséges válaszok: - TÖKÉLETES - RÉSZBEN - NEM .•-.</ v / / • * Az l/a táblázat csoportosítását figyelembe véve először azokat az órákat elemzem, amelyeken a motiváció tökéletesen felismerhető. Az összesítés alapján 230 ilyen óra volt. Hogyan alakult ezeken az órákon a problémafelvető tanítás? A 230 óra 91,3 %-ában volt problémafelvetés, ezen belül az órák 32,6 ban tökéletesen valósult rneg a problémafelvető tanítás hatása. A 230 órának csak 8,7 Vában nem volt problémafelvetés. Az l/a táblázat második sorában találjuk azokat az órákat, melyeken rész-