Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Tóth Géza: A Központi-Bükk perem-típusai, a "bükki kövek" kialakulása
- 64 tereplépcső két elegyengetett felszín között alakult ki . Ugyanez olvasható 1976-ban "A Bükk hegység felszínfejlődési vázlata" című tanulmányomban is. Doktori dolgozatomban erre vonatkozóan ez áll: "A Központi-Blikk tönkfelszín maradványát körülvevő alacsonyabb elegyengetett felszín nem tektonikus elkülönülés eredménye". A két elegyengetett felszín között tereplépcső helyé t az eltérő minőségű kőzetek határa szabta meg" (mészkőagyagpalák határa). Más szóval az állékonyabb mészkőnél lelassult, megtorpant az a gyagp alán gyorsan előrehaladó pedimentációs folyamat . 1974 őszén Hevesi A.-val közös terepbejárásunk alkalmával hangsúlyoztam a kőzethatár jelenlétét és a kőzetminőség szerepét, de a kőzetkülönbség önmagában nem ad magyarázatot-a peremek kialakulására. Nyilvánvalóan nem alakulhatott ki 300 m-es tereplépcső a pleisztocén folyamán csupán az eltérő kőzeteken folyó lepusztuláskülönbség következtében, ahogy ez dolgozatában megfogalmazódik. Továbbá helyesbíteni kell azt is, hogy "Dél felé dőlő mészkőrétegek" (Hevesi A. 1978) hozzájárulnak a déli perem formakincsének kialakításához. Valójában ugyanis a Magas-Bükk déli peremén a rétegek észak felé dőlnek. Ezt dolgozatomban saját mérések alapján számszerűen is bemutattam, és rajzban két ábrán is szemléltettem. A rétegek téves iránymeghatározása a magyarázatot érthetetlenné teszi, amely a fennsík déli peremének az északitól eltérő formakincsének megoldására törekszik. Nyilván a d élr e,kié külő, északra dől ő rétegekre gondolt a szóbanforgő geomorfológiai képződmények ismertetésekor. Amennyiben hiányzik a "bükki kövek" tektonikus magyarázatának az alapja, a hegység belső törésrendszere, legalább annyira kérdéses egymagában a kőzetminőségre alapozott elgondolás is. Cáfolható a szükséges lepusztulási idő hiányával^ figyelembe véve a két kőzet denudációs különbségét. A pleisztocén időtartama kevés és az éghajlata nem megfelelő a "kövek" előterében fekvő nagyméretű elegyengetett felszín kialakulásához. Sokkal egyszerűbb azonban közismert tényekre, az agy agpal ával egy szintre lepusztu l (len yesett) mészkőrögökr e hivatkozni a kőzetminőségi különbségekre alapozott denudációval szemben. Pl. a Eeketelen-mészkőrögre (654 m), Bányhegy-erőse (629 m), Hosszú-som (364 m), Balla-bérc (639 m), Kövesvárad (654 m) mészkőrögök pedimentációval jutottak egy szintre az agyagpalával a pliocénban. A pleisztocénban csupán 40—60 m-es kőzetminőségi szintkülönbségek alakulhattak ki, helyenként a mészkőfelszínek javá-
