Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

LENGYEL ZOLTÁN: TÉR ÉS IDŐ KAPCSOLAIA VASZIL BIKOV "HAJNALIG ÉLNI" CÍMŰ KISREGÉNYÉBEN

- 5B nik meg. E sajátosságok szinte kivétel nélkül minden bikovi kisregényről elmondhatók. A fenyvesek, melyekben a harcosok rejtőzködni kényszerülnek, az átmeneti biztonságot nyújtó mocsarak, a felperzselt falvak, a behavazott mezők, a magányos temető, a menedékül szolgáló fürdőt láz — mind megannyi térben elhelyezkedő tárgy, terepszakasz, mely a hosszabb tartózkodásra való berendezkedést lehetetlenné teszi. E közegben a hős vagy hősök oem kis erőfeszítés árán csak elvergődni tudnak a kitűzött célig. E táj az akadálymentés előrehaladást kizárja, lehetetlenné teszi. Ezt figyelhetjük meg az "Elmész, de visszatérsz-é?" című kisregényében, ezt látjuk "Az út végén" című műben, és ennek lehetünk tanúi a "Hajnalig élni" című bikovi alkotásban is. Ilyen közegben cselekszenek a "Baljós jel" főszereplői is, Petrok és Sztyepanyida. A félhomály, mely komor színbe von mindent, a napfény, a derű hiánya Bikovnál hangulatteremtő eszköz. A tér ezekben a kisregényekben nem hasonlítható a Szimonov trilógiájában bemutatott térhez, vagy Csakovszkij "Blokád" című monumentális regényében megrajzolt térhez. Bikovnál ez abból adódik, hogy kis létszámú egységeket mozgat, harcosai általában alacsony beosztású közlegények vagy legfeljebb altisztek. A táv, amit meg kell tenniük, a tér, amit le kell győzniük, az hozzájuk, végrehajtandó feladatukhoz méretezett. A nehézség nem is ebből adódik, hanem abból, hogy e harcosok megszállt hazájukban csak rejtőzködve, nagy körültekintéssel haladhatnak. A sajátosan "bikovi tér" érzékeltetésére álljon itt néhány — Bikov műveinek nyelvezete szempontjából sem elhanyagolható — rövid részlet a vizsgált kisregényből. "A völgyteknőben a hó még mélyebb volt, az emberek vállig belesüppedtek. Átnedvesedett térdük alatt kitapinthatóvá vált a fagyos, szúrós fű, valószínűleg itt kezdődött a mocsár" (Bikov 1975. 16). "Állandóan a kis völgyteknőben kellett haladniuk, innen kellett eljutni a patakpart cserjéséhez, onnét pedig a bokrok védelme alatt kellett továbbkúszniuk." (Bikov 1975. 16). "A hadnagy hirtelen befordult a cserjésbe, négykézláb elmászott a kis folyó nem túl magas partjáig, amely fölé néhány vaskos, fekete égerfa hajolt, és a partról elszántan átlendült a hóborította, sima jégtükörre. A túlsó parton a bozót gyérebbnek látszott, keskeny sávként húzódott a part mentén, odébb pedig a domb kezdődött a faluval és egy félreeső, düledező pajta tövében ásott német lövészárokkal." (Bikov 1975. 22) "Szokatlan erővel és ügyességgel kúszott a part mentén, egészen beásta