Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

LENGYEL ZOLTÁN: TÉR ÉS IDŐ KAPCSOLAIA VASZIL BIKOV "HAJNALIG ÉLNI" CÍMŰ KISREGÉNYÉBEN

- 59 magát a hóba, amely irgalmatlanul belepte az arcát, betömte a száját, akadályozta a légzésben, és vakította a szemét. Amikor aztán újból viszszanyerte tájékozódóképességét, hirtelen észrevette, hogy balról egy térdmagasságig érö dombocska rejti ót el a falu elől -- nyilván a mezsgyesáv a szántóföld és kaszáló között." (Bikov 1975. 24) "A hadnagy hirtelen elindult a tisztás irányába, a porhanyós hóban azonban a sítalpak rosszul csúsztak: belesüppedtek a mély kerékvágásokba, s csupán felkunkorodó orruk látszott ki. A gallyak beleakadtak az álcázóköpenybe, letépték a fejéről a csuklyát. Mintegy negyedórába telt, míg a hadnagy keresztülvergődött a cserjésen, és kiért végre a mezőre. Itt váratlanul heves szélroham kapta el, a hely azonban jóval tágasabb lett." (Bikov 1975, 35) Az ilyen és ehhez hasonló idézeteket, tájleírásokat tucatszám sorolhatnám és nem csupán az írónak itt vizsgált kisregényéből. Ivanovszkij és csoportjának harcosai az éj leple alatt egy útszakasz leküzdésére vállalkoznak. Ez az út veszélyeket tartogat számukra, sokuk számára ez lesz életük utolsó útja. Az út mint motívum vissza-visszatér Bikov más kisregényeiben is. Az "Alpesi ballada" hőseinek útja a német koncentrációs táborból a jugoszláv partizánok ellenőrizte Triesztbe vinne, de ők épp úgy nem érnek célhoz, mint Zoszja Nyerejko az "Elmész, de visszatérnz-e?" című bikovi kisregényben. A hősöket útjuk során az író gyakorta magukra hagyja. Ilyenkor parancsot sehonnan sem várhatnak, segítséget nem remélhetnek. Döntésre kényszerülnek, mely döntéstől további sorsuk alakulása függ. Egyesek vállalják megkezdett útjuk végigjárását, bármit is tartogat az számukra, mások megalkuvókká, árulókká válnak, letérnek a helyes útról. (Lásd: "Az út végén" című kisregény két szereplőjének, Szotnyikovnak és Ribaknak útját). Már az itt említett kisregény magyar címe is okfejtésemet látszik bizonyítani. Ezek a bikovi hősök által járt utak a tértől sohasem választhatók külön.