Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

LENGYEL ZOLTÁN: TÉR ÉS IDŐ KAPCSOLAIA VASZIL BIKOV "HAJNALIG ÉLNI" CÍMŰ KISREGÉNYÉBEN

- 55 A fent leírtak bizonyítására példaként V. Bikovnak 1973-ban megjelent "Hajnalig élni" címö kisregényét kívánom vizsgálódás tárgyává tenni, hisz a gazdag bikovi életműben talán ez az egyedüli olyan kisregény, amelyben a művészi térnek és időnek kiemelt szerep jut. Mint Bikovnál oly gyakran, e kisregény cselekménye is in medias res kezdődik. A mű cselekménye rendkívül egyszerű. Főhőse 1941 telén tíz fős csoportjával egy néhány nappal korábban felfedezett német lőszerraktár felrobbantására indul. A szerencse nem szegődik melléjük. A raktárt időközben a németek áttelepítik. Ivanovszkij nem akar dolgavégezetlenül visszatérni, így megfogyatkozott csoportját visszaküldi, ő maga sebesülten egyéni akcióba kezd. Újabb objektum után kutat, de mivel ilyet nem talál, hazájának hasznot hajtva akar elpusztulni. Erejéből végül már csak annyira telik, hogy egy német szekerészt rántson magával a biztos pusztulásba. 1941 telén azonban, amikor a németek Moszkva felé törtek, ez az áldozathozatal sem volt elhanyagolható. Ivanovszkij hadnagy és csoportja a műben versenyt fut az idővel, útját a téli behavazott táj, a németek által ellenőrzött tér leküzdése nehezíti. A szerző a kisregény elején azt is érzékelteti, hogy az az idő, mely oly drága a hadnagynak, közel sem annyira sürgető a felettesei számára. Az idő repül, s a csoport várakozik, várják az indulási parancsot. De időveszteséget eredményez a korszerűtlen fegyverzet is. Ivanovszkij hadnagy minden döntése szorosan összefüggésben van az idővel való versenyfutással. Az önként vállalt harci feladatot egy éjszaka alatt kellett végrehajtaniuk, sikerre csak abban az esetben számíthattak, ha az éj leple alatt sikerül elvergődniük a hatvan kilométerre lévő célpontig. A táv túlságosan is hosszúnak tűnik a rendelkezésükre álló időhöz képest, s még hosszabbá teszik azt az előre nem látható véletlenek, az ellenség által birtokolt terep, s kellő harcedzettséggel és rutinnal nem rendelkező harcosokból hamarjában összeállított csoport, a korszerűtlen felszerelés. Ez az idővel való versenyfutás nyomja rá bélyegét az egész műre. Nem véletlen, hogy az órának mint időmérőnek oly fontos szerep jut a műben. Az író hangsúlyozza az óra pontosságát, műszerjellegét. Ivanovszkij órája kapocs, a múlt és a jövő közötti összekötő és elválasztó kapocs. A könyv lapján tucatszám találhatók az ilyen szókapcsolatok és mondatfoszlányok: "hirtelen elindult", "mozgás!, mozgás!", "a dolog nem tűr halasztást",