Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

LENGYEL ZOLTÁN: TÉR ÉS IDŐ KAPCSOLAIA VASZIL BIKOV "HAJNALIG ÉLNI" CÍMŰ KISREGÉNYÉBEN

- 54 irodalomkritikusok már régen nem csupán filozófiai kategóriaként kezelik e két fogalmat. Elég, ha Lessingre utalok, aki abból indult ki, hngy ha a művészet a valóságot tükrözi, s a valóságban, azaz a bennünket körülvevő környezetünkben testek és cselekvések vannak, akkor e testek térben léteznek, a cselekvések pedig időben. Látni kell azonban, hogy az irodalmi művekben a valós, reális idő átformálódik vagy lerövidül, vagy hosszúra nyúlik. "A műélvező a mű eseményeit nem annyi idő alatt éli át, amennyi az események végbemeneteléhez reálisan szükséges lenne." "... e két idősík különbségét a szemlélet számára át kell hidalni. Ez a funkciója az irodalmi alkotásban megjelenő ... művészeti időnek, melynek előfeltétele a rális idő, azon alapszik, és annak elemeiből építi fel saját viszonyrendszerét." (Kolosi 1975. 720.) Az irodalmi időt az írók a maguk kedvére manipulálják, ha kell, hónapokat, éveket ugranak át, ha szükségesnek találják, a jelenből visszatérnek a múltba. Gyakran figyelhető meg ez Cs. Ajtmatov, V. Bikov, J. Bondarev, A. Adamovics, A. Ribakov műveiben is. (Lásd: Cs. Ajtmatov "Vesztőhely", "A versenyló halála", "Fehér hajó" című műveit, V. Bikov "Az út végén", "A halottaknak nem fáj", "Baljós jel", "Kőbánya" című kisregényeit; J. Bondarev "Égő hó", "A part", "Választás" című regényeit. E művek olvasása során a logikai kapcsolatot az egyes idősíkok között az olvasó teremti meg, az ő tudatában kapcsolódik egybe a múlt és jelen, jelen és múlt, jelen és jövő. Tehát a képzőművészeti alkotásokkal szemben — melyek reális időben és térben léteznek ezen Irodalmi alkotások szereplői az író fantáziája által teremtett művészi térben és időben mozognak, cselekednek. Mivel a művészet az író képzeletén, látásmódján átszűrt valóságot sajátosan tükrözi, így természetes, fiogy a művészi tér és idő a létező tér és idő tükröződése. Vaszil Bikov műveiben a tér általában talpalatnyi földekre, névtelen magaslatokra, kínzókamrákra, mocsaras vidékekre, belorusz ősrengetegekre, behavazott síkságokra korlátozódik, de más íróknál országok sorát is átfoghatja, sőt a cselekményt az író kiviheti a világmindenségbe is. (Lásd: Cs. Ajtmanov "Az évszázadnál hosszabb ez a nap" című regényét.) A tér ilyen "szabad kezelése" mellett az író művében "átalakítja" a valós, reális időt is. Ennek megfelelően a mű évszázadokat foghat át, vagy ellenkezőleg, csupán néhány órára korlátozódhat, az idő felgyorsulhat, vagy lelassulhat, szaggatottan folyhat vagy összefüggően.