Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
SZŐKE LAJOS: GONDOLATOK A XVTT. SZÁZADI KELETI SZLÄV KANONIKUS KÖNYVEK NYELVÉRŐL (NORMA ÉS GYAKORLAT)
SZŐKE LAJOS GONDOLATOK A XVII. SZÄZADI KELETI SZLÁV KANONIKUS KÖNYVEK NYELVÉRŐL (NORMA ÉS GYAKORLAT) A XVI—XVII. században lejátszódó fontos gazdasági változások mélyrehatóan átalakították Oroszország társadalmi-politikai berendezkedését. A moszkvai állam megszilárdulásával, ami együtt járt a korábbi területi és gazdasági felaprózottság fokozatos felszámolásával, megszülettek azok a feltételek, amelyek elősegítették a nemzeti öntudattal párhuzamosan a nemzeti nyelv erősödését. Az utóbbi nagyarányú térnyerése fenyegetni látszott a sajátságos dichotomia keretein belül az egyházi szláv nyelv évszázados pozícióit. A nyelvi téren mutatkozó változások természetesen csak tükröződései a társadalomban végbement erőeltolódásoknak, az egyházi befolyás gyengülésének és a városi fejlődés meggyorsulásának. Ezért a XVII. században fokozatosan csökken az egyházi szláv nyelv funkcionális polivalenciája, amit egyes kutatók, talán eltúlozva, már egyenesen krízisnek neveznek. (Xaóypraea f. A. 182, Bmiorprmoa R.B. 1.) Míg korábban, a diglossza állapotának megfelelően a használati spektrumok élesen elhatárolódtak, ebben az időben megindul egy ezzel ellentétes folyamat. A fejlődő, népi alapokon álló irodalmi nyelv kezd behatolni a korábbi tradíciók szerint egyházi szláv nyelvet használó szférákba is, de erős befolyás alá kerül maga az egyház szláv nyelv is. Ebben, az egyházi szláv nyelv számára veszélyeztetett helyzetben tüb tényező együttes hatása következtében megindult egy folyamat, amely ezt a krízist jó száz évvel elodázta. Ezek közt meg kell említeni azt a tényt is, hogy az egyházi szláv nyelv szerepének megvédésért indított "harc" nem a Moszkvai Oroszország, hanem a nyugati pravoszláv, akkor még Lengyelországhoz tartozó területeken idnult meg. Itt a lengyellel szemben az egyházi szláv megőrzése szimbólum is volt, amely a nemzeti létet és a pravoszláv vallást jelképezte