Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/3. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Gadóczi, Andrea: William Blake szimbolizmusa és a Biblia a "Jeruzsálem" c. műben

- 62 A Közönséghez címzett első rész szembeállítja a Bűnbeesést Golgonoozával, a művészet palotájával, őrtornyával, ahonnan a látnók igazi formájában — alvó óriásként — láthatja a természetet. A Zsidókhoz címzett második rész a törvények között élő világ látomását állítja szembe azzal, ahogyan a Biblia kifejlődött a történelemből. A Deistákhoz címzett harmadik rész Jézus eljövetelét állítja szembe a tanításaival szembeni ellenállással, amit a deizmus jelent. A Keresztényekhez címzett negyedik rész egyszerre foglalkozik az apokalipszissel és az Antikrisztus végső epifániumával. A Jeruzsále

m olvasásakor két kérdést kell figyelembe vennünk: hogyan értelmezte Blake a Bibliát, és Ixigyan illesztette ezt a Biblia-értelmezést angol kontextusba. Mint ahogyan azt Northrop Frye is kifejti Fearful Symmetr

y c. munkájában, ha a Jeruzsále

m-et a Biblia újra-alkotásának fogjuk fel, azt tapasztaljuk, tiogy a mű a teológiai pontosságot szinte túlszárnyalva illeszti újra össze a Biblia egyes részeit, szimbolizmusa pedig a bibliai és az angol mondavilág elemeinek kombinációjára épül. Fűnek két aspektusa a történelmi, illetve a földrajzi oldal. Ez utóbbi kifejezésmódjában bonyolult, de alapelvét tekintve egyszerű. "Kánaánt" egyszerűen megfelelteti Angliával: Anglia begyei megfelelnek a palesztin hegyeknek; Derbyshire barlangjai megfelelnek Ábrahám, Dávid és Éliás barlangjainak; London különféle kerületei megfelelnek a bibliai Jeruzsálemen belül Sionnak, Tophet-nek, a Hinnom völgyének, stb. Még ennél is pontosabb a megfeleltetés Tyburn és a Kálvária-hegy között, valamint Bethlehem és Lambeth között, ahol Blake művei legnagyobb részét írta. Végül Wales, Anglia — és ahol a szimbolizmus lehetővé teszi — Skócia megyéit is szisztematikusan felosztja Blake Izrael 12 törzse között. Ami a történeti aspektust illeti, a bibliai héber történelemmel párhuzamos angol történelem allegorikus látomásának alapja egy legendaciklus, amely Geoffrey of Monmouth-al kezdődik, és magában foglalja Britannia betelepítésének történetét, különféle királyi személyek krónikáját (Lear, Cymbeline, Sabrina, stb.), Arthur király hőstetteit és Merlin próféciáit. Úgy tűnik, Blake számára a legfontosabb forrás maga Geoffrey volt, és Milton History of Britain-je (1670). Geoffrey történetírásában — az Ótestamentumhoz hasonlóan — nevek lajstromát találjuk, és más, bi-