Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
O. Bozsik Gabriella: Az intézménynevek lielyesírásának alakulása 1954 és 1904 között
69 nagybetűs kiemelés főleg a barokk korszakban és a XIX. században volt divatban. Számba vett egy sor olyan példát, amelyek azt jelzik, újra terjed ez a helyesírási szokás. Példái közt találunk magasztos jelentésű szavakat, szintén a magasztosítás szándékával megszemélyesített fogalmak neveit, államfők megjelölését, hivatalok, épületek, politikai események, világtájak, égitestek, orvosságok, harckocsik és katonai kitüntetések nevét. Ennek a fielyesírási kérdésnek 1944-ben alighanem politikai színezete is lehetett, kifejezése az akkori vezetők előtti megalázkodásnak, a háborús propagandának. A szerzőnek az a véleménye, tiogy kerülnünk kell a nagybetűk szaporítását, mert az nem más, mint a fiatáskeltés eszköze. HEXENDÜRF Edit 1955-ben úgy vélekedett a kis és a nagy kezdőbetűkről írott tanulmányában, hogy kétségtelenül javult a lielyzet, de a figyelmeztetés kell továbbra is. Ö is óv attól, fogy "rászabadítsuk az embereket a korlátlan tulajdonnevesítésre" (HIK. 58). Az intézménynevekről elismeri, hogy a közszók és a közszókbői álló szerkezetek is képesek identifikálni, de ettől még nem válnak tulajdonnevekké, tehát "meg kell engedni a közszóként való alkalmazásban a kisbetűs írást (vö. 262. pont)" (HIK. 50). FÁBIÁN PÁL a tulajdonnevek lielyesírását elemző tanulmányában (A tulajdonnevek írása. HIK. 79) természetesen kitért az intézménynevek problémájára is, és megmagyarázta, milyen elvek vezérelték a Helyesírási Bizottságot döntésében. A közgyakorlatban megmutatkozó ingadozásnak feltehetően két oka volt. Egyrészt ma sem könnyű eldönteni, hogy mikor van szó intézménynevekről, mert például " a miskolc i Dózsa terme lős zövetkezet alakulat nyelvi szerkezetét tekintve pontosan megegyezik mind a misknlci Dózsa utc a szókapcsolattal, mind pedig a Diósgyő ri Lenin Kohás za ti Művek formával" (i. m. 07). Akkoriban, 1950—55 között az intézménynév megítélésében mutatkozó bizonytalanság miatt gyakori volt a kisbetűs írás, csupán az első szót kezdték naggyal a név kezdetét érzékeltetve. Másrészt a közízlés is idegenkedett a sok nagybetűtől főként esztétikai okok miatt (Simonyi sem kedvelte őket). Mindezeket figyelembe véve a bizottság komolyan foglalkozott azzal — írta FÁBIÁN PÁL --, fiogy a többelemű intézményneveknek csak az első szavát íratja nagybetűvel. Ez az elképzelés azonban megvalósíthatatlannak tűnt, mert például a több évtizede nagybetűs Magyar Tudo mányos Akadémi á-ról nehezen tudtunk volna átállni a Magya_r tudományos akadémiá-ra. De a nagy kezdőbetűs kezdés mellett szólt az az
