Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

V. Raisz Rózsa: Irányzati és stílusjegyek Babits "A gólyakalifa" című regényében

49 Egyik-másik kép anyagát a művészet, a kultúra területérni veszi, fokozva a szöveg finom választékosságát, a századfordulóhoz kötve a művet: e korszak irányzatai — az impresszionizmus, a szimbolizmus, a szecesszió — azzal is megéreztették művészetkedvelésüket, esztétikai érzékenységüket, hogy képeikben gyakorta megjelentek a művészet tárgyai, fogalmai: "A szemei különösen távol álltak egymástól, s maga a gondolattá.tanság adott nekik mélységet, valóban ő szfinksz volt titok nélkül, medal ion ereklye nélkü

l." (96. 1.) A természeti tájnak művészi tárggyal — a 10--19. században, a rokokó, a biedermeier korában divatos ábrázolási móddal — való azonosítása a szöveg elvont, álomszerű jellegét erősíti: "Édes, gondosan kivágott árnyképe

t mutátott a táj. Különös kék papirosra volt ragasztva ez a sziluettké

p." (20. 1.) Stb. Az asztalosinas-írnok nyomorult világát, sivár "álombeli" környezetét vaskosan reális metaforás összetételek festik: "De távol előttem kéményerd

ő hajlott nagy füstl

omboka

t ..." (AO. 1.) A szinesztéziák ismét a gazdag, művelt környezet biedermeieres finomságát mutatják: "De a legezüstösebb a lelke volt, a hangja a lelke csengése, a mosolya a lelke fénye

. Nekem úgy tetszik, mintha még a neve is, ahogy otthon hí tták, a nenn

e szó ellenállhatatlan halk ezüst fények és csengések képzetét idézné fel..." (11. 1.) Velence mesevilágát éreztetik meg: "a napsugár hal

kan csobogott rézsút a pínia csúcsára." (75. 1.) Az Accademia Galleria képein "a régi festékek ezüstszürke csöndje

". (73. 1.) Tábory Elemér konyezetét, világát érzékeltető hasonlatok anyagához a költő sokszor nier.it a kultúra élményvilágából: "Ez aprófürtös, rózsaszínű virágokat hajtott, és keresztül-kasul belepték a méhek, és az egész bokor zengett, mint egy templomi orgona." (10. 1.) "A tenger, mint egy óriási szerpentin táncosnő, ütemre zilálta bősége

s, végtelen, áttetsző selymeit

." . (71. 1. ) (Vö. Oev. ) "Valóban olyan volt ö, mint a Csönd tündér

e..." (73. 1.) "

Kicsiny

, színes és ritka volt a k

ert, mint egy ritka drágak

ő ezen a nagy ékszeren, Velencén" (75. 1.)