Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Pásztor Emil: Új lielyesírási szagályzatunk jugoszláviai fogadtatása.
- o NAGY FERENCnek 10 szövegmintából kapott általános szófajgyakorisági adatai szerint a listán a főnév áll az első helyen (25,10 h), ezt követi az ige (13,66 %). A bennünket érdeklő szófajok közül ezután a melléknév következik (11,05 h). Az igenevek között a melléknévi, igenév (2,31 %) gyakoribb, mint a főnévi (1,09 %) és a határozói igenév (0,35 %). (NAGY 1900, 39.) Ha csak az igekötős szóelőfordulásokat tekintjük, a sorrend némileg, az arányok alapvetően megváltoznak. A közült táblázat adatai azt mutatják, hogy az igekötős szövegszók zömét az igei természetűek (ige + igenév) teszik ki (84,06 %) , ezek többsége ige. Feltűnően nagy használatbeli eltérés figyelhető meg az egyes műfajok között. A szépirodalmi szövegekben igen magas az igék aránya (Adynál 74,62 Vácinál 73,99; de — Jakab szerint — a széppróza még verbálisabb; i. m. 47--48). Mindez igazolja, hogy az igekötő elsősorban és alapvetően az igeállomány gyarapításának eszköze. A szófaji értéket megváltoztató továbbképzés erősen korlátozott . Az utóbbi megállapításnak ellentmondani látszik a tudományos stílus adata (nem ige: 66,71 ebből 46,25 % névszó). Az ellentmondás csak a szövegszók szintjén áll fenn. A szövegben ugyanis bizonyos névszók igen gyakran ismétlődnek (fe lada t, kimene t, megoldá s stb.). A lexémák szintjén mérséklődik az eltérés, a morfológiai szerkezetre, ill. a morfológiai aktivitásra tehát jóval kevésbé jellemző. Kiugró és az egyes műfajokra jellemző a melléknévi igenevek előfordulási aránya. NAGY FERENC adatai is azt mutatják, fxnjy ez o nagy ingadozás szövegtani tulajdonság (i. m. 36—7). Emiatt nehéz megjósolni az igenevek arányát is. A főnévi igenév előfordulása nem annyira csapongó. Ezek többnyire elérik az igék gyakoriságának egytizedét (8—12 °s). Esetünkben az 11,12 Az összes igekötős igenévnek az igékhez mért aránya 25,08 % ^Speciális, leszűkített anyagunkat nyilván nem vethetjük össze a teljes szövegre vonatkozó mutatókkal. Ezért itt most az igenevek előfordulását nem a szöveg, hanem az igeelőfordulások függvényében nézzük. Ugyanezt a névszókkal nem tehetjük meg, mert közülük csak a deverbálisokat vizsgáljuk.