Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

D. Berencsi Margit: Impresszionista és expresszionista vonások Szabó Lőrinc Fold, erdő, isten című kötetében

- 57 expresszionista Kalibá

n nyitányát jelzi: té

gy hű i

sten

ei

dhez, s iád mosolyog arany / szemével --...Uránia

! (XXXVI.); Arany sz

igetekről, tért vissza a kedvesem, / ...hajába

n hét aran

y csill

agul iipzn!.!. nekem

. (VII.); testvéri csókod égő / arany kardokat mártott ere

imbe. (Vili.); darazsak arany pontjai / szikráznak virágról virágra

. (XXVII.); ...csak dolgozzanak / a fekete fejszék: a porba hullt / tagokból vér nem dől

, (XXX.); köröskörül tanácsta

la

nul nyargaltak a fekete folyamok / és félelmükben megrepedtek a tavak tükre

i (XXX1.); Torzonborz fek

ete állat, iszonyú karokkal, iszonyú fekete medvekarokkal, / fetrengtem a jajgató füvön. (XXXIV.) A kötet egésze és nagyon sok verse nemcsak tartalmilag, de színkezelésében és nyelvi megoldásaiban is kontraszt hatásra épült. Ehhez elsősorban a színeket felidéző ( de nem megnevező) szavakat használja fel a költő. Különösen sokszor szerepelnek a világos tónusokra, az éles vagy vakító fényjelenségekre utaló kifejezések: fény, fénylik, ragyog, szikrázik, ég

, lo

bog, csillo

g stb. feltűnően gyakran alkalmazza a felsorolt igék melléknévi igeneves származékait is. Ezeket bátran tekinthetjük kulcsszavaknak. Az erős fényeffektusokat többnyire változatos hangjelenségek kísérik. Együttes hatásuk a világossági fokozatok erősítésére szolgá1. Egyszerr

e felhőkig harsan

t a lúz (XXXI); zen

gett a na

p és gyémántokat szikrázott a se

rcegő homo

k (XI); Oh, csak az én hitem dobog a fényben, lobog a szélbe

n (XII.); arany szigetek a szikrázó csillag

ok. (VII.); lobogó hajad új napké

nt k

ör

ül zuho

gott (XV.); A nappal ragyogó fényeit nem ritkán a közeledő éjszaka sötétedő színeivel ellenpontozza a költő, s a hangok zengését, az érzelmek tombolását is felváltja az elhalkulás. A színek halványabbak, megszűrtebbek. Csendes, szelíd, már majdnem álomszerű a hangulat: A délután biztató zöldje elsápadt, / a friss vadr

ózsa összecsukta bimb

ói

t, / az ibolyák szemében árva könny égett: / ke

dve

m veled sz

áll

t, s te

hetetlen, új bánat húzza elgyengült szivem. / ... Majd / az éj hullatn

i kezdte harmatát; súlyos / csillago

k ültek pillámra. A hajlongó / fák közt éjfé

li

g megmaradt a csönd, é

s s

ír

t (XIX.) A hangulatteremtésben nagy szerepet játszanak a fény- és hanghatásokat erősítő alliterációk. Számuk a kötetben igen magas. Közülük azonban majdnem teljesen hiányoznak az impresszionista jellegű, a finom, halk,