Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

D. Berencsi Margit: Impresszionista és expresszionista vonások Szabó Lőrinc Fold, erdő, isten című kötetében

- *;(] ~ tompított akusztikai élményre utalók, Többségük hangzása erőt, keménységet sugall, illetve élesebbé, hatásosabbá teszi a versbeli képeket, a versbeli kontrasztot: Talán a tegnapi villámok lénye fürösztött: ... üzemedben: szememben: ragyog a reggel

. (XII.); a fény szapora csákányai csattogtak a négyszögletes gránitkockákon

. (XI.); ...nyargaltak a fekete folyamok és félelmükben megrepedtek a tavak tükrei

. (XXXI.); a halott / fehér fényben fekete bivalyok / ballagtak át a szétfolyó mezőkö

n (IV.); Halott erdők / mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszha

ng (XIX); Gyöngék vagyunk és sorsunk hasztalan / próbálja törni komor kapcsai

t (XXIX); fáradhatatlan felhők görgetik / az égen lomha lavináikat..

. (XXVIII.). A kötetben jelentős szerephez jutottak a névszók. Előfordulásuk aránya is figyelemre méltó. Számukat a költő az igékkel szemben négyszeresre emelte, de egy-egy erősebb impresszionista hatást mutató versben ötszörösre, sőt hatszorosra, pl. a XII., XV., XXIV. darabban. A névszóközpontéság azonban a főnevek gyakorisága mellett az igenevek elszaporodását is jelenti. Különösen kedvező helyzetben vannak a folyamatos melléknévi igenevek. Minőségjelzői szerepükben díszítő elemként funkcionálnak, ám igei jellegük, illetve jelentésük a változatos hangulati tartalmak erősítésére, a lelki élet liullámzásának bemutatására, gazdag árnyalására szolgál. Különösen jelentősek a vizuális, főként pedig az akusztikai élmény felnagyítását elősegítő feltűnő szókapcsolások, jelzős szerkezetek, amelyeket a költő nemegyszer hangutánzással és hanghalmozással is nyomósít: a Nap fullasztó gyönyöre, levegővé porló percek, az idő őrlő fogai, a nappal ezer ugráló színe; szétíolyó mezők, az ég fénylő kapui, a. nyár lobogó aranyligetein rámsütö nagy szemeid, a szemetekben égő megvetés; zengő ormokon, sercegő fény, messzire döngő szelek, síró szelek, lombzörgető, fáradt lépései

t stb. Impresszionista hatást fedezhetünk fel a kötet sok versének szövegszerkesztésében. A költő apró -- sokszor egymástól elütő — részletekből állítja össze a valóságot. Az azonos értékű, logikailag önállósult szószerkezeteket, tagmondatokat az előbeszéd természetességével fűzi egybe. Halmozó, felsoroló eljárására az oldottság, a laza, könnyed szerkesztés a jellemző. Az s-sel, és-sel kapcsolt, külön is értelmes egységet képező tamgnodatok a leggyakoribbak, s a felsorolásba csak ritkán vegyül alárendelő mellékmondat. A kötőszóhasználat is ezt a megállapítást igazolja. A