Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Lisztóczky László: Arany János és a finn népköltészet
- 113 Arany törekvései között.^ Arany az epikai liagyományt "modernizálni" akarta, azt korszerű nemzeti eszmével kívánta átitatni. Műköltői alakítással, megszerkesztettséggel olyan "össznemzeti műfaj"-t próbált alkotni, amely a kortárs világirodalom vívmányait is hasznosítja. Több műfaj (naiv epika, regény, dráma, költői elbeszélés) jellemzőinek szintézisbe forrasztásával kísérletezett. Mindez elválasztotta őt Lönnrot tevékenységétől, a Kalevala példájától. Nem egy ősi költői eljárást fölelevenített, de stílusa, formavilága minden rekonstruáló szándéka nellett is teremtő jellegű volt, kora legjobbjainak színvonalán állt, hagyomány és újítás dialektikus egységét valósította meg. IV. Az Arany-életmű és a Kalevala viszonyát érintő fejtegetésünk nem igazolta tehát Képes Géza hipotézisét. Megegyezik ez Gulyás Pál véleményével is, aki a finn epo3zt rajongva szerette, benne látta köl ténzetíink önmagára eszmélésének és újjászületésének legfőbb forrását. A Kalevalára alapozott irodalommodell tanulságai alapján úgy vélte, hogy a népnemzeti klasszicizmus irodalma nem liozta felszínre a magyar folklór legősibb és legmélyebb rétegeit, adós maradt a "lönnroti tett"-tel. "A Csodaszarvas — olvashatjuk egyik tanulmányában —, amely a krónikákban még nem valami nagy csoda, Arany epikai vágányán már megkapja transzcendens csengését, de Aranyon túl, az ő műve mögött és alatt — ott sötétlik a Kalevala erdeje, amelyet Arany még nem bolyongott be, pedig a Csodaszarvas, Hisz szarvasa ott válik valódi ,,tüneménnyé'' ...Lírai pátoszú Kalevalatanulmányában Kosztolányi Dezső is azt állapította meg, hogy "Arany János, aki egy életen át hiába kereste pogánykori költészetünk nyomait", a finn eposzban "meglelhette volna...mindazt, amit a kereszténység tűzzel-vassal kiirtott, ázsiai hagyományainkat, hitregéinket, a regősénekek és 52 a virágénekek egész lelkiségét". Líránknak ezt a messze évszázadokba visszanyúló örökségét, a Kalevala igazi értékeit csak XX. századi, a "bartóki szintézis" jegyében alkotó költőink fedezték föl.