Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Lisztóczky László: Arany János és a finn népköltészet

- 112 költészetből és elsősorban Csáti Demeter történeti énekéből vehette a mintát. A Pannónia megvétele idézett sorai tisztább modellt nyújtottak erre az alliteráció-típusra is, mint a korabeli Kalevala-fordítások, pedig az eposz ebben a betőrím-fajtában igen gazdag. Különösen magas a "kezdetrímek" száma a Keveházában, ami megerősíti A. Molnár feltevését a két költemény összefüggéseiről. A magyar nemzeti versidomról írott tanulmányában Arany felfedte alliterációhasználatának funkcióját is: "nem akarom bizonyítni, hogy a bötürím nálunk valaha uralkodó volt: de logy a magyar rhytmus is fölvette olykor, s általa a hangsúly erősbödést kapott, világos. Utt, hol a rhytmusba nagyobb élénkséget, mozgékonyságot akarunk hozni, ma is siikerrel használható, ... — csakhogy a túlzást, mesterkéltséget, itt is, mint bárhol, kerülni kell".^

7 Koncepciója két lényeges mozzanatban tér el a finn népköltészet mintájától és a finnugor népköltészetek összehasonlító vizsgálata során levont következtetésektől: a betőrímet nem tartja "uralkodó"-nak a magyar ősköltészetben, és elveti annak "mesterkélt" alkalmazását. Elveihez költeményeiben is hő maradt. A Kalevalában a betíírím strukturális elemként szerepel, Aranynál az ornamentális jelleg dominál: versszakok egymásutánjában egyáltalán nincs nála all iteráció. Ez az elmélet és gyakorlat nem köthető a Kalevalához. Az általa ismert fordítások nem is adtak hiteles képet a finn eposz alliterációrendszeréről. Aranynak úgyszólván nem volt mire támaszkodnia. A Keveháza megírásáig mindössze négy rövid, 11 sort kitevő részlet jelent meg magyarul a Kalevalából Munfalvy Pál 1051-es tanulmányában. Hunfalvy és Fábián István későbbi fordításai épp az alliterációk megszólaltatásában a legkövetkezetlenebbek. Hunfalvy 1053-as ismertetésében meg sem említette, hogy az eposzban betőrímek is vannak, Fábián pedig reménytelennek ítélte visszaadásukatBarna Ferdinánd átültetése eleve nem hathatott a két Arany-versre, hiszen Kalevala-fordításának előszava szerint 49 csak 1063-ban kezdett finnül tanulni.

T A Kalevala-hatás lehetőségét nem szentesítik azok a tapasztalatok sem, amelyeket Arany alkotói műlielyében szerezhetünk. Amikor a magyar verses epika föltámasztására vállalkozott, célja nem csupán a rekonstruálás volt, még nyelvi és stiláris szempontból sem. Egyoldalú és túlzó az a felfogás, amely kölcsönösséget és egylényegűséget tételez föl Lönnrot és