Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Lisztóczky László: Arany János és a finn népköltészet

- 110 meter Pannónia megvételéről írott, szóbeii hagyományra visszamenő történeti éneke lehetett az egyik legfőbb ihletforrása Arany arohiazáló, stílusrekonstruáló törekvéseinek. Más magyar és külföldi példák mellett nem kis mértékben ez a vers sugallhatta számára azt az ötletet is, hogy régi költészetünk sok egyéb sajátosságával együtt az alliterációk hagyományát újraélessze, gazdagítva vele lírájának színpompáját. A történeti énekkel megismerkedhetett Erdélyi János népköltészeti gyújteményének első kötetében és Toldy Ferenc magyar irodalomtörténetében. A Keveháza azért is hozzákapcsolható ehhez a költeményhez -- állapítja meg A. Molnár —, mert benne a hunok dunai átkelése csaknem ugyanúgy zajlik le, ahogyan a tmnfoglaló magyaroké a Pannónia megvételé-ben és krónikáinkban. Csáti llometer műve Arany kedvenc példája volt az ősi költészetre. A. Molnár hivatkozásai szerint megemlítette azt iskolai irodalomtörténetében, a Magyar balladák könyvé-ről szóló recenziójában, A magyar népdal az irodalomban és Népiességünk a költészetben című tanulmányaiban. A magyar nemzeti versidomról című írásában a magyar néphagynmányból vett példák után azokat a sorokat idézte belőle, amelyekben ugyanolyan "bokros" alliterációkkal is találkozhatott, amilyenek a Kalevalában fordulnak elő: Kele

n földén elkelének, Az cseke

n ők /el/

csekén

ek, Az t

etem

ben el fel

tetén

ek; Érden ők sokat értenek, Százhalomnál meg

sz

álIának. Vagy: földedet adtad Jejér lovon És Júvedet aranyus féken. Az első szemelvényben Vikár Béla — paradox módon — a Kalevala versformáját, a finn és a magyar költészet közös gyökereinek bizonyítékát vélte fölfedezni, több hangra kiterjedő all iteráció-típusát elválasztotta az Eddáétól. Példák végeláthatatlan sorával illusztrálta ennek a "kezdet-