Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban
- 44 spekulatív szellem. A természetnek és a történelem által létrehozott természetnek, az ember termékeinek emberiesség e abban jelenik meg, hogy ezek az elvont szellem terméke i, és ennyiben tehát szellem i mozzanatok, gondolati lényegek."^ 0 A hegeli filozófia titkának megmutatása után, az után tehát, hogy feltárja Marx a hegeli filozófia azon korlátját, hogy csak a nemzetgazdaságtan színvonalán áll, mivel a munkát csupán elidegenült-elvont alakjában, szellemi munkaként fogja fel, kihámozza azt a misztikus burokból. Ennek következményeként adódik Marx számára az ember mint tevékeny természeti lény, aki "valóságos, érzéki tárgyakka l bír lényének, életnyilvánításának tárgyául", aki "valóságos érzéki tárgyakon nyilván íthatja életét". így a tárgyi világ nem a régi materializmus adottjaként jelenik meg, hanem keletkezettként, ahogyan "az embernek is megvan a maga keletkezési aktusa, a tör ténele m, amely azonban számára tudatos és ezért mint keletkezési aktus tudatosan magát megszüntető keletkezési aktus". A hegeli filozófia illúzióját ott találja meg Marx, hogy ezt a tudatot fogja fel igazi létezésnek, mintha az igazi létezés "a maga más-létében mint ol ya nban magáná l volna, tehát pl. a vallásnak megszüntetése után, a vallásnak mint önmagát külsővé-idegenné tevés egy termékének felismerése 59 után a vallásban mint vallásba n magát mégis igazolva találja". Ezt ismerte fel Feuerbach, de megmaradt csak ennél a felismerésnél: "Az ember, aki felismerte, hogy jogban, politikában stb. külsővé-idegenné vált életet él, ebben a külsővé-idegenné vált életben mint olyanban éli igazi életét." 6 0 Ennek a korlátozott álláspontnak a lényegét tárja fel a következőkben Marx: "ha a vallást külsővé-id eg enné vál t emberi öntudatként tudo m, akkor tehát benne mint vallásban nem öntudatomat, hanem külsővéidegenné vált öntudatomat tudom igazolva. Az én Önmagához, lényegéhez tartozó öntudatomat tehát akkor nem a vallásban , hanem éppenséggel a megsemmisített, megszüntetet t vallásban tudom igazolva." Újra felbukkan egyébként az alkalmazkodás kérdése. A D isszertációban, 6' 1 ahol először volt róla szó, még magyarázott probléma volt, most viszont már szinte evidencia: "Hegel vallással, állammal stb. szembeni alkalmazkodásáról tehát nem lehet többé szó, minthogy ez a hazugság az ő elvének hazugsága." 0'' A fő probléma azonban nem ez, hanem az igazi létezés és ennek filozó-
