Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban

- 45 fiai formája közötti viszony, amely Hegel megkülönböztetésében már eleve korlátozott (az elvének hazugsága ez), mert gondolati viszony. A valóságos létezés "kinyilatkoztatásra csak a gondolkodásban, filozófiában kerül, és ezért igazi létezésem, a vallásfilozófia

i létezésem, igazi politikai létezésem a jogfilozófia

i létezésem, igazi természetes létezésem a természetfilozófia

i létezés, igazi művészeti létezésem a művészetfilozófia

i létezés, igazi emberi létezésem a filozófi

ai létezésem. Éppígy a vallás, állam, természet, művészet igazi exisztenciája: a vallás-, természet-, állam-, művészetfilozófia. Ha azonban nekem csak a vallásfilozófia stb. a vallás igazi létezése, akkor csak vallásfilozófuskén

t vagyok igazán vallásos és így megtagadom a valóságos vallásosságot és a valóban vallásos embert. De ugyanakkor igazolom őket, részben saját létezésemen belül vagy az idegen létezésen belül, amelyet velük szembehelyezek, mert ez maga csak az ő filozófiai kifejezésük." A kérdés egyébként, amelyet itt Marx elemez, közvetlenül a tagadás (a megszüntetés), amely Hegelnél az előző dolog mozzanattá való lefokozását jelenti. Tehát: "a megszüntetett erkölcsi objektív szellem egyenlő művészet

, a megszüntetett művészet egyenlő vallás

, a megszüntetett vallás 65 egyenlő abszolú

t tudás". De itt Hegel elve már eleve "hazug", mivel már eleve "az a létezés, amelyet Hegel a filozófiává megszüntet, ... nem a valóságo

s vallás, állam, természet, hanem a vallás mint már maga is a tudás tárgya, a dogmatika

, ugyanígy a jogtudomán

y, az államtudomány

, a természettudomány".

0

6 A hegeli filozófia negatívumának másik oldala, mondhatnánk ideológiai mozzanata, hogy "a vallásos stb. ember Hegelben 67 megtalálja magának végső igazolását".

5 Marx viszonyulása Hegelhez nem csupán negatív. Elismeri korlátozott (mert elidegenedésen belüli) pozitívumát. A korlátozottságra kerül a hangsúly és újra az ateizmusproblémára. Ahogyan az elidegenedésen belül a tárgyi világ elidegenedését felfogja Hegel, ahhoz hasonlítja Marx az ateizmust, a kommunizmust: "mint ahogy az ateizmus mint Isten megszüntetése az elméleti humanizmus létrejövése, a kommunizmus mint a magántulajdon megszüntetése a valóságos emberi életnek mint az ő tulajdonának vindikálása, a gyakorlati humanizmusnak ezen létrejövése; illetve az ateizmus a vallás megszüntetése által, a kommunizmus a magántulajdon megszün68 tetése által magával közvetített humanizmus." Ennek elégtelensége már