Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében

- 22 Ebből a szempontból a természet marxista értelmezése folytatja és továbbfejleszti a Spinozái hagyományt, amely a természetet mint alkotó szubsztanciát értelmezi, melynek attributuma a gondolkodás. Az attributuma, nem pedig az ellentéte. Éppen ezért nevezi Spinoza tanulmányát — melyben a szubsztanciáról szóló nézeteit kifejti — "Etikának", mivel a természetet mint olyat "tiszta objektumként" értelmezte, a szubsztanciát pedig olyan minőségnek, melynek attributuma a gondolkodás. A természetnek szerves egységként való értelmezése Spinoza Etikájának ismert formuláját adja: "az egész természet egyetlen individuum, amelynek részei, azaz valamennyi test, végtelen sok módon változnak anélkül, hogy az egész individuum bármiképp megváltoznék". J Következésképpeo Spinoza szerint az ember nem kerülhet kívül a szubsztancia, a létezés határain, ellenkezőleg, benne létezik, s mindamellett megmarad szabadon gondolkodó, alkotó lénynek. Ezért nem érthetünk egyet V. V. Szokolovval, aki szerint: "Spinozát, az Etika alkotóját a világ egészként való felfogása nemcsak a kölcsönhatások dialektikájához, a természeti-emberi világ tárgyai, jelenségei szubsztanciától való függőségéne

k elismeréséhez vezette el, hanem a genezi

s dialektikájához, miszerint a szubsztancia a dolgok keletkezésének elsődleges oka."

1

6 (Ford.: K. F.) Ebben a vonatkozásban Marx és Engels álláspontja teljesen megegyezik Spinozáéval. Engels szavait idézhetjük: "hogy hússal és vérrel és aggyal hozzá tartozunk, és kellős közepén állunk".

1

7 Fel kell tenni a kérdést, hogy a "természet" értelmezése — abban az első, tradicionális jelentésben, amelyet a Marx előtti materialisták elfogadtak, és amely nem volt idegen Marx számára sem — megegyezik-e az "anyag" értelmezésével, amint azt néhány szerző vallja, amiről a cikk elején már szóltunk. Úgy véljük, nem. A "természet" és az "anyag" értelmezése nem azonos. Álláspontunk a következő. Amíg a XVII—XVIII. századi materializmus felfogásában az anyag szubsztrátum és szubsztancia, addig a marxizmus összekapcsolja az anyag értelmezését az objektív valósággal

. Az objektív valóság nem azonos a természettel, amennyiben a természet a természeti létnek lényegi sajátossága és jellemzője. Igaza van V. P. Tugarinovnak, amikor megjegyzi, hogy a természet és az anyag fogalma "egyazon tárgyat értelmezve, annak különböző oldalait jellemzik: a természet fenomenológiait és ontológiait, az anyag lényegit és gnoszeológia-