Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében
- 23 18 it". Ez a müdszer Engels koncepciójának is megfelel, amikoris megjegyzi: "Az anyag mint olyan, tisztán gondolati teremtmény és elvonatkoztatás... Az anyag mint olyan, megkülönböztetve a meghatározott, létező 1 9 anyagoktól, tehát nem érzékileg létező valami." ' "Érzékileg létező" minden természeti létező, amely sajátosságok végtelen sokaságával rendelkezik, amelyek közül a legfontosabb az anyagisága, azaz az embertől független objektív, reális létezése. Kétségtelen, hogy az "anyag" fogalma mint objetiv valóság, tiszta formában — de pusztán csak momentumaiban — 20 megegyezik az anyag "szubsztrá tum" és "szubsztancia" fogalmával. De rámutatunk ennek a különbségnek még egy lényegi elemére. Lenin kiemelte, hogy az anyag fogalmát nem lehet meghatározni a tudattal való kapcsolata nélkül, különben az anyagfogalomnak nirics jelenté21 se az alapvető gnoszeológiai viszonyokon kívül. Kétségtelen, hogy az anyag, mint objektív valóság függetlenül létezik az embertől és az emberi tudattól, de a filozófia nem szemlélheti a tudattól függetlenül, mivel a filozófia éppen az anyagnak a tudathoz való viszonyát vizsgálja, ugyanakkor, amikor a résztudományok a strukturálódott lét különböző szintjeit és alakzatait tanulmányozzák. A kiindulópont alapja számunkra nem a gnoszeológiai viszony, hanem a "meghatározott, létező anyagok" — ahogy Engels írja, azaz különböző természeti realitások. Ebből adódik egy fontos következtetés, amely a filozófiai gondolkodás természetét illeti. Amikor a marxista filozófia a lét és gondolkodás, a tudat és anyag kölcsönhatását vizsgálja — amelyek mögött lényegében az ember és világ viszonya áll —, számára a megismerés kiindulópontja nem a világ mint olyan, az ember általában, hanem a gyakorlat, amelyben megszűnik ezek absztrakt szembeállítása, s ennek következtében "a világ emberré válik", az ember pedig a lét "belsejébe" helyeződik. A marxista filozófia ezért nem osztható fel filozófiai antropológiár a — amely az ember lényegét az emberen kívül és tőle függetlenül vizsgálja —, valamint ontológiár a — amely az absztrakt létről szóló tanítás, ahol nincs helye az embernek: a marxista filozófia a világ, valamint az ember és világ teljességének elmélete. Következésképpen az olyan fundamentális kategóriák értelmezése, mint az anyag, a természet, a társadalom, illetve ezek kölcsönhatása lehetővé teszik a filozófia alapkérdésének megoldását és a humanizált ter-
