Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében

- 20 telemben használja a természet fogalmát. Miben látjuk a marxi megjegyzés elvi jelentőségét? A természet, mint minden létező, nem csupán az ember lényegi erőinek tárgyiasult világa, sőt ha az ősemberről van szó, éppen ellenkezőleg, a természet válik az ember sajátos determináló tényezőjévé. A régi materialistáknak a természetről mint létezőről alkotott felfogásától eltérően Marx akkor használja az "antropológiai természet" fogalmát, amikor elengedhetetlenül szükséges a természet és társadalom közötti absztrakt szembenállás feloldása. A természet és társadalom absztrakt szembenállása annak a reális folyamatnak a tükröződése, amely az elidegenedett társadalomban jelenik meg, amely minden alkalommal választásra készteti az embert, amelynek egyik oldalán az ember és reális élete áll, a másik oldalon pedig a "környezet", a "világ", a "szubsztancia", a "természet.", amelyek mint személytelen, immanens erők jelennek meg. A kollizió lényege, hogy az elidegenedett társadalomban "az egyének csak különös érdeküket követik, mely számukra nem esik egybe közösségi érdekükkel — az általános egyáltalában illuzórikus formája a közösségiségnek ezt mint számunkra »idegen-e és tőlünk független ... í>általános< érdeket juttatják érq vényre..." Ilyen illúzió képezi alapját az individuum mindennel való szembenállásának, ami nem a magánérdek szférájába tartozik, amennyiben a világot "csak az objektum vagy a s

zemlélet formájában fogja fel; nem pe9 dig mint érzéki-emberi t

evékenységet, gyakorlato

t nem szubjektíven . Marx feloldja ezt a dualizmust annak a fogalomnak a bevezetésével, miszerint az "emberek léte az ő tényleges életfolyamatuk",^ feloldja az alternatívák közötti választást: ember, társadalom vagy világ, természet, szubsztancia. A valóságos történelmi életfolyamatban kiindulópont az érzéki-tárgyi tevékenység, az életnek az a reális folyamata, amelyben feloldódnak ezek az ellentmondások. Ezért is írja Marx: "Nem az élő és tevékeny embereknek és a természettel való anyagcseréjük természeti, szervetlen feltételeinek az egység

e és ezért a természetnek az emberek által való elsajátítása szorul magyarázatra, illetve eredménye egy történelmi folyamatnak, hanem az emberi létezés e szervetlen feltételei és e tevékeny létezés közötti elválás

, amely elválás teljesen csak bérmunka és toll ke viszonyában van tételezve." Csak a reális történelmi kollizio az,