Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében

- 21 amely elvezetett az ember és természet egységétől szembenállásukhoz, és tette szükségessé, az absztrakció szintjén való vizsgálatukat. Ezért is alakul ki az a felfogás, mely szerint a természet csak az emberrel való kapcsolatában érték, amely mint "emberies!tett", mint szuverenitását vesztett és sajátos értékeitől megfosztott természet jelenik meg. Ily módon, ha a "társadalom és természet" viszonyát nem mint adott örök szisztémát vizsgáljuk, hanem mint állandóan változót, akkor megszűnik valóságos szembenállásuk alapja. Ezzel kapcsolatban Marx A német ideológiában arra a fontos következtetésre jut, hogy az emberrel szemben 12 mindig "történelmi természet" és "természeti történelem" áll. A 40-es években írt munkáiban Marx a természet értelmezés másik formáját részesítette előnyben. Ez az értelmezés egyre gyakrabban fordul elő a marxizmus polgári interpretátorainak tanulmányaiban is, minek következtében a dialektika törvényeinek működése a szubjektum-objektum viszony szférájára korlátozódik, azaz az antropológiai természetre, és szakadást hoz létre a társadalom és az ember előtt is létező természet között. Következésképpen az emberi tevékenység válik az egyetlen ontológiai előfeltétellé és realitássá. Mivel magyarázható, hogy Marx gyakrabban használta a természet fogalmát a második jelentésben? Csakis a marxizmus létrejöttének sajátosságaival, azokkal az elméleti forrásokkal, amelyekre támaszkodott. Lenin így jellemzi ezt a sajátosságot: "Marx és Engels filozófiája Feuerbachéból sarjadt ki, s a kontárok ellen folytatott harcban érett meg, természetes tehát, hogy mindketten a materializmus filozófiájának betetőzésére, vagyis nem a materialista ismeretelméletre, hanem a materialista történelemfelfogásra fordították legfőbb figyelmüket. Ezért Marx és Engels műveikben inkább hangsúlyozták a dialektiku

s materializmust, mint a dialektikus materializmust

, inkább küzdöttek a történelm

i materializmusért, mint a történelmi materializmusért.

" E probléma vizsgálatára vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a tradicionális materialista "természet" fogalom Marxot kevésbé foglalkoztatta, bár minden konkrét esetben, minden munkájában kezdve a Kéziratoktól az 1857-59-ben írt A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai-ig, valamint A tőkében feltétlenül kiemeli a ter14 mészetnek mint olyannak prioritását, elsődlegességét, miután feltárta a "természet és társadalom" viszonyának gnoszeológiai aspektusát.