Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében

- 13 csak annyiban áruk, illetve csak annyiban van áruforrnájuk, amennyiben 26 kettős formáju

k van -- természeti formájuk és^ értékformájuk." Engels már 1844-ben feltárta, hogy "a termelésnek két eleme tevékenykedik, a 27 természet és az ember." Ez a két elem a használati értékben kifejeződik, hiszen ha minden emberi munkát elvonunk is belőle, akkor is visszamarad valami természeti anyag. Használati érték a természet anyaga és a munka összegéből adódik. Ezzel szemben "az értékben egyetlen atom termé28 szeti anyag sincs". Mindaddig, míg természet és munka közvetlen egysége áll fenn, nem jelenik nijg az érték önálló formaként. lermészet és munka (termelőeszköz és munkás) teljes szétválasztása a kapitalizmus következtében, pontosabban a kapitalizmusban jön létre. Itt az értékről Marxnál már a csereértékkel azonos kifejezésként esik sző. Marx A tőkében tehát már a Nyersfogalmazványhoz képest eltérően használja az értékkel kapcsolatos kategóriákat. Az eltérő terminusok ellenére is szükségesnek tartunk azonban egy terjedelmes szövegrészt idézni A tők

e nyersfogalmazványából, mint olyan fontos szöveghelyet, amely a tartalom és forma marxi felfogásához közelebb vihet bennünket. "A tőke és munka viszonyában csereérték és használati érték vannak viszonyba helyezve egymással, az egyik oldal (a tőke) mindenekelőtt csereértékkén

t van tételezve a másikkal szemben,

0 és a másik (a munka) a tőkével szemben használati értékként." Lábjegyzetben: Nem fogható-e fel az érté

k használati érték és csereérték egységének? Az érték mint olyan magán- és magáért-valóan nem az általános a használati értékkel és csereértékkel mint ennek különö

s formáival szemben? Van ennek jelentősége a gazdaságtanban? A használati értéket előfeltételezik az egyszerű cserében vagy tiszta cserében is. De itt, ahol a csere éppen az áru kölcsönös használata végett történik csupán, a használati érték, azaz az áru tartalma, természeti különössége mint olyan nem áll fenn gazdasági formameghatározásként. Az áru formameghatározása éppenséggel a csereérték. E formán kívüli tartalom közömbös; nem a viszonynak mint társadalmi viszonynak a tartalma. De nem fejlődik-e ki ez a tartalom mint olyan a szükségletek és a termelés egy rendszerében? Nem lép-e be a használati érték mint olyan magába a formába, mint magát a gazdasági formát meghatározó, pl. a tőke és munka viszonyában? A munka különböző formáiban (...) Annyi bizonyos: a cserében (a forgalomban) az áruval — használati értékkel — mint árral van dolgunk; hogy az