Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Tóth Balázsné: Adalékok az érték Inga Imái wz

- 107 használati értékként szereplő materiális hordozója. Ugyanakkor nem minden társadalmi tevékenységnek van feltétlenül erkölcsi értéke, s maga az erkölcsi érték az adott egyénnek az össztársadalmiság termeléséhez való po20 zitív, illetve negatív viszonyát fejezi ki." Az értékteremtő mozzanat a közvetlen termelőtevékenységben immanensen benne van, míg az erkölcsben az értékteremtő-értékelő mozzanat egyre jobban önállósul. Van, amikor az erkölcsi érték tevékenységhez kötöttsége nyilvánvaló, s a közösség érdekében végzett aktív tevékenységgel kel életre, de előfordul, hogy éppen a cselekvéspasszivitás van előtérben. "Az erkölcs lényegét tehát abban ragadhatjuk meg, hogy ezen a területen szubjektum-objektum, egyén és nembeliség viszonyában nem történik "desszuhjektlvizálás", hanem ellenkezőleg, úgy történik meg az egyén felemelkedése a nembeliséghez, hogy szubjektivitása megőrződik, s éppenséggel ez telik meg a nembeliség általánosságával, azaz intenzívebbé válik, kiteljesedik. Az erkölcsileg pozitíve cselekvő szubjektum ugyanis a nembeliséghez felfokozott szubjektivitása révén emelkedik fel, s nem valami szubjektivitásán kívül megtermelt objektiváció közvetítésével. Ilyen önálló objektivációkat az erkölcs nem ismer, hiszen éppenséggel arról van szó, hogy az összes objektiváció termelésének tevékenysége lényegi szubjektív aspektu21 sáról van szó itt." Összefoglalva tehát az érték: viszony

, melynek jelentése érzékileg nem mutatkozik meg a tárgyban. Az erkölcsi érték is elsősorban viszony, egy meghatározott társadalmi jelentés realizálódása; ez a jelentés érzékileg nem választható el a cselekedettől, a jelenségtől. A társadalmi kapcsolatokat, a cselekedeteket, az emberi magatartásokat, tulajdonságokat az ember látja el értékjelzőkkel. Érzékszerveink közvetlenül csak a természeti tárgyakat észlelik, az a képességünk azonban, hogy a dolgot mint társadalmi tárgyat észleljük, nem a természet adománya. Marx az áru elemzésénél kifejti, hogy az áru egyrészt "külső tárgy, dolog", amely természeti tulajdonságokkal rendelkezik, és észlelhető érzékszervekkel. Másrészt azonban az áru: érték, emberi munka megtestesülése. Ez már tisztán társadalmi jelenség, az ember tevékenységében egy sajátos oldal, a társadalmi oldal. Az érték csak e társadalmi kontextusban értelmezhető. A "társadalmi tárgy" és a "természeti dolog" megkülönböztetése ad választ