Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

E. A. Plehanov: A történelmi optimizmus megalapozása V. I. Ver-nadszkij világnézetében

- 86 lamint a tudományos gondolkodásnak az emberi tevékenységre és a bioszférára gyakorolt hatásának a növekedésére is. "A XX. század tudományos forradalmát a bioszféra teljes múltja készítette elő, és nagy szerepe van a fejlődésében is. Nem állhat meg, és nem fordulhat vissza... A tudományos gondolkodás által átformált nooszféra-bioszféra nem időleges és ideiglenes geológiai jelenség.

" ^ (Ford.: H. Á.) A tudományos gondolkodás geológiai funkciójával kapcsolatos Vernadszkijnak a történelmi progresszió lényegére vonatkozó elképzelése is. Már a XIX. század 9Ü-es éveinek elején Vernadszkijban a forradaImi-domokratikus eszmék hatására megfogalmazódott az a meggyőződés, melyhez egész munkásságában hű maradt, miszerint a kulturális fejlődés gerince és ösztönző ereje az értelem. A felvilágosodás és a humanizmus hagyományait folytatva ellentétbe állította az emberben és azon kívül a tudatos és a biológiai természeti kezdetet, de nem abszolutizálta ezt a szembenállást, hanem mindkét oldalt egyesíteni akarta a világra vonatkozó természettudományos nézetek égisze alatt. Éppen itt találhatók annak a világnézeti alapjai, hogy a tudós, miután kidolgozta a nooszféra elméletét, a biogeokémiai folyamatba bevitte a tudományos, racionális gondolkodást, a domináns faktor joga alapján. A tudomány társadalmi-kulturális szerepének értékelése a planetáris folyamatok aspektusából elhárítja azt a veszélyt, hogy a történelem és a tudományos ismeretek haladása egybeolvad, ugyanakkor egész bonyolult feladatot ad a tudomány gyakorlati oldalának megteremtésével, mely lehetőséget ad arra, hogy úgy értelmezzük a tudományt, mint geológiai, azaz materiális erőt. Ezt a nehézséget és a "tudományos gondolkodás mint planetáris jelenség" nevű koncepciónak a kulcsproblémáját Vernadszkijnak meglehetősen pontosan sikerül megfogalmazni. Rámutatva a tudomány növekvő szerepére az emberi tevékenység struktúrájában, az írta: "És ugyanakkor a környező világ általunk történő telepítésében úgy tűnik, nálunk nincs hely az emberi értelem, mint geológiai erő számára, mivel nem az energia egyik formájaként jelenik meg."'

7 (Ford.: H. Á.) A nooszféra a bioszféra geológiai evolúciójának egyik szakasza, melyben az emberiség tudományos gondolkodása lesz a determináló tényező, meghatározva a bioszféra folyamatainak irányát, intenzitását és tartalmát. Ezért Vernadszkij mint materialista természettudós nem elégedhetett meg