Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

E. A. Plehanov: A történelmi optimizmus megalapozása V. I. Ver-nadszkij világnézetében

- 87 a nooszféra idealista, a teilhardizmushoz hasonló értelmezésével, amely pusztán konstatálja, liogy az alap a természeti valóság, hogy a gondolati felépítmény keletkezése és fejlődése önálló, és nincs semmilyen geológiai funkciója. A marxista filozófia képes az ilyen problémák feloldására és részben "a tudomány közvetlen termelőerőként való alkalmazása" problémájának megoldására. A kérdés gnoszeológiai összefüggésének átültetése társadalmi talajba alapvető metodikai módszer. Itt megfigyelhető, hogy a tudomány nem csupán a megismerés folyamatában és annak eredményokői11 'jelenik meg, hanem a valóságot a gyakorlatban megváltoztató szubjektum elválaszthatatlan komponenseként is. A tudós számára adott esetben nem a tudományos megismerés fejlődése, a megismerés célszerűsége, mélysége és eszköztára a legfontosabb, hanem ennek az ismeretnek az átültetése az emberek dologi-gyakorlati tevékenységébe. "Biogeokémiai szempontból természetesen nem a tudományos gondolkodás, nem a tudományos apparátus, nem a tudományos eszköztár a lényeges, hanem az a valóságos eredmény, mely megmutatkozik a geológiai jelenségekben, amelyeket az ember gondolatai és tevékenysége váltottak ki a bioszféra új állapotában, amely általa létesült a nooszférátian." (Ford.: H. Á.) Annak az embernek, aki szakmai-kutató munkájában a termelés és társadalmi gyakorlat követelményeiből, a nép érdekeinek és jólétének humanista eszmék szerinti szolgálatából indul ki, a tudomány mint megismerés jelenik meg, mely hatalmas változtató erővel bír, és az emberek teremtő aktivitásának élő lelke. Vernadszkij nem különítette el a tudományos gondolkodást mint szellemi képződményt a gyakorlati., munkás tevékenységtől, mely a nooszféra struktúrájában központi jelentőségű tényező. A tudomány olyan erőként jelent meg, mely aktívan hat a természeti környezetre, biogenetikai migrációjában korábban ismeretlen elemeket vitt be, így geológiai funkcióját nézve elválaszthatatlan a technikától és a termeléstől. Ezért a tudományos gondolkodás fejlődése a történelmileg kifejlődő objektív progresszió formájában valósul meg, amelyben a tudományos ismeretek fejlődése összekapcsolódik az ismeretek minél teljesebb körű alkalmazásával a tárgyi eszközökben és a természet ember általi gyakorlati meghódításának eredményeivel. Ha társadalomfilozófiai nyelven akarjuk leírni, akkor lényegében a tudományos-technikai fejlődésről van