Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Loboczky János: A befogadói élmény Lukács György esztétikájában.

- 6.1 miság kontinuitása. A társadalom valamiféle emlékezetét testesíti meg, amely megőrzi a múlt és a jelen vívmányait, és a jövőbe való továbbfejlődés mozgatóerőivé, feltételeivé, támpontjaivá változtatja őket. Világos, hogy ilyen folyamatos mozgásnak a közege csak az emberek tudata lehet, de éppilyen világos, hogy ezt a tudatot a társadalmi lét tényleges alkotó29 elemének kell tekinteni." Az irodalmi hősök ilyen létszerű működéséhez hasonló jelenséggel a művészet formaelemeinek világában is találkozhatunk. Egyrészt arra gondolok, hogy bizonyos mértékben még a tematika is hordoz a művész tudatától objektíve független mozzanatot. A valóság mintegy "előír" adott korszakokban kitüntetett témákat

: például a 19. század derekának Oroszországában nem lehetett nem írni az ügynevezett "fölösleges ember" típusáról. Már behatóbb vizsgálatot igényelne az egyes műfajok, sőt egyes művészettörténeti korszakok objektív ábrázolási "törvényeinek" árnyalt elemzése, az itt inegfigyeihető részben ontológiai mozzanatok feltárása. Egy adalék ehhez: az újkori polgári regény létrejötte, megizmosodása után már nem lehetett adekvát módon ábrázolni a társadalmi valóságot az eposz műfajában. Egy másik gyakran emlegetett jelenség szintén a forma "objektivitásával" függ össze. A művek meséi és alakjai ugyan az író fejében születtek meg, de sajátos mozgás jellemző rájuk, szinte "önálló" éle

tet élnek. Gondoljunk csak Balzac alakjainak öntörvényű fejlődésére, amely a művészt egészen más következtetésekhez vitte el, mint amelyek szubjektíve vallott világnézetének alapjául szolgáltak. Az itt jelzett problémák tágasabb összefüggésrendszerbe állításához néhány, a művészetről szóló lukácsi alapvetés mindenesetre sokat segíthet. Először is sajátos megközelítés, hogy a művészetet a filozófiával együtt "tiszta ideológiaként

" értelmezi. Mint ahogy a többi ideológiai fonna, a művészet is részt vállal az emberek, társadalmi csoportok konfliktusainak tudatosításában és végigharcolásában. Emellett a nembei iségre irányultsá

g "tisztábban" fejeződik ki az esztétikai szférában. A "tiszta ideológiákban" tehát nem a konkrét időszerű döntések előkészítése dominál, hanem ezek is az emberiség egészére vonatkoztatva nyerik el értelmüket. A filozófiával szemben azonban a művészetre valami más is jellemző: "A nagy művészet is a nembeliségre irányuló intenció hasonló (már-