Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Loboczky János: A befogadói élmény Lukács György esztétikájában.

- 62 mint a filozófiához — megj. tőlem — L. J.) szintjén veti fel kérdéseit, csakhogy itt konkretizálőan kiegészítő ellenpólusként az ember individualizálódásának azok a típusai kerülnek előtérbe, amelyeknek érzülete és cselekvései az időszerű válság idején világtörténelmi értelemben felszabadíthatják a nembeliségre törekvő intenciót.""

5

0 A kulcsfontosságú mozzanat tehát a nembeliségre irányultság

. Ez persze így még túl általános megközelítés, hiszen az emberek egyébként is "csak olyan aktusokban tudják kifejezni egyéniségüket, amelyekben egyúttal — akár tudatosan, akár öntudatlanul — részt vesznek saját nembeliségük kialakításában is."*'

1 Egy lépéssel azért még közelebb kell jutnunk a művészet sajátosságához. Az esztétikai visszatükröződés tendenciáját tekintve "azt tűzi ki célul, hogy a társadalmi létet és benne az ember létét, magáértvaló létére törekedve, tehát defetisizáló módon, az elidegenedéseket legalábbis gondolatilag felbomlasztva, dolgozza 32 fel". Lukács például a tragédia műfaját is abból az aspektusból közelíti meg, hogy az "a valódi, többé nem elidegenedett nembeiiség időszerűgyakorlati szempontból megvalósíthatatlan voltát gyakorlatilag iicm-mcgvalósí thatónak, de egyúttal a helyes emberi életvitel magasabbrendű, megva33 lósítandó feladatának is ábrázolja". A művészet előbb említett tendenciájából következik, hogy a nembeliség csupán "bornírt" megvalósulásának talaján is létrejöhet esztétikai értékét tekintve magasrendű művészi objektiváció (például az antik tragédia), amely azután "elraktározódik" a társadalmi tudatban. A jelentős alkotások, nevezetes irodalmi figurák már említett hosszantartó hatásának történetéből Lukács szerint ráadásul ki lehet fejteni az emberek "személyiséggé-válásának" adott szintjét, vagyis a nembeliség továbbfejlődésének "tisztázódás! folyamatát". A befogadói élmény Utánjá

nak tehát éppen az a jelentősége, hogy a művészet termékeit "visszaáramoltatja" a társadalmi létfolyamatba. Befejezésül ezzel összefüggésben álljon itt minden kommentár nélkül Lukácsnak az a gondolatmenete, amely talán a legkifejezőbben állítja elénk a művészetnek ezt az ontológiai lényegét: "Hosszú és rejtett út vezet tehát az alkotó művészetelőtti tapasztalataiból, ahonnan az élet maga kérdéseit és következményeit szembeszegezi a művészettel, a befogadásnak addig az Utánjáig, ahol mindaz, amit a valóság esztétikai visszatükröző-