Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Loboczky János: A befogadói élmény Lukács György esztétikájában.

- 60 nia. A műalkotásoknak az emberek lelkét a kívánt irányba kell "átszerelnie". De ezzel a felfogással az esztétikai visszatükröződés sajátosságát tüntetnénk el, vagy legalábbis egyszerűsítenénk le. A művészetet értelmetlen dolog a társadalmi tartalom "előírásával" megkötni, hiszen az iga27 zi műalkotás magáértvalóságában szervesen jut el addig. Egyébként a sztálini meghatározásnál jóval árnyaltabb és kifejezőbb a nevezetes József Attila-i, amelyben a költő "az adott világ varázsaina

k (kiemelés tőlem - L. J.) mérnöke". Az esztétikai élmény Utánjá

t összegezve a következőkben lehet megragadni. A műalkotás egynemű közege az egész ember élményeire hat, annak eredményeként így az a befogadás aktusában az ember egészévé válik, mivel a mű világának "bűvkörében" él. Az Utá

n mármost abban rejlik, ahogyan az egész ember, a szuggesztiótól megszabadulva, az így szerzettet feldolgozón za. így az az élmény mint közvetlenül tartalom vagy beépül a befogadó világképébe, vagy pedig annak megváltozásához járul hozzá. Természetesen az esztétikai élmény újdonsága formailag is hat, ami elősegíti, hogy a mindennapok egész embere az új tartalamakkal analóg jelenségeket az életben is felismerje, elsajátítsa. Ez a hatás azután az egyes művészeti ágakban, alkotásokban igen különbözően nyilvánulhat neg. Ritkábban fordul elő, hogy egyetlen mű megrázó hatása hoz fordulatot egy ember életében. Többnyire arról van szó, hogy hasonló esztétikai élmények sorozata idéz elő szemléletbeli, magatartásbeli változást. Ezt az egész kérdéskört, jól ki tapinthatóan mélyítik el az Ontológia idevágó fejtegetései. Az egyik ilyen szinte közvetlenül reflektál arra, amit az irodalmi hősök utóéletének nevezhetünk. Jó néhány olyan példát (Pató Pál, Hamlet, Tartuffe stb.) lehetne felsorakoztatni annak alátámasztására, hogy egyes irodalmi figurák egy adott kultúrkörben szinte valóságosan létezőként élnek tovább. A társadalmi anlékezet megőrzi őket a számunkra. Felbukkannak példabeszédekben, sőt azoknak is "útbaigazítást" adhatnak, akik nem olvasták a művet, amelyben szerepelnek. Végső soron részévé válnak a társadalmi tudatnak. Sajátos létformájukat a társadalmi lét és társadalmi tudat összefonódottsága magyarázza. Mutatis mutandis — ha az említett példákat a szokásokhoz hasonló "összegződéseknek" fogjuk fel — a problémánkra alkalmazható a következő gondolat: "Mármost ezekben az összegződésekben és szintézisekben fejeződik ki pregnánsan a társadal-