Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban
- 46 teljesen egyértelmű Marx számára; ugyanakkor látja, hogy a megszüntetés egyben előfeltétele is a pozitív humanizmusnak. S bár érzékeli Hegelnél a visszájára fordítottságot, az elvontságot, az önlétrehozás, öntárgyiasítás mozgásának spekulatív jellegét, felfedezi benne az igazi emberi élet érvényességét is. És újra a másik oldalát is: "elvonatkoztatása, elidegenülése az emberi életnek, ezért isteni folyamatkén t érvényes, ennélfogva az ember isteni folyamatának — olyan folyamatnak, amelyet az embernek tőle megkülönböztetett elvont, tiszta, abszolút lényege maga csinál vé69 gig", A folyamat hordozója, szubjektuma — és itt van Hegel fő korlátja — "a magát abszolút öntudatként tudó szubjektum ennélfogva az Isten, abszolút szellem, a magát tudó és tevékenyeked ó eszme". A szubjektum és predikátum visszájára fordítása áll itt előttünk, ami nem új felfedezése Marxnak: a hegeli államjog kritikájában már találkozhattunk vele. A közismert fordulattal mondhatjuk, hogy Marx ezzel a Hegel-kritikával "elkészült". Ez egyben feltétele az ifjúhegeliánusokkal való polémia folytatásának és egy szintézis megteremtésének. Mindkettő rövidesen bekövetkezik a marxi életműben. Ugyanakkor jeleznünk kell: az "elkészülés" egyben elsajátítás, és egyáltalán nem végérvényes. A folytatást már /\ szent csalá dban láthatjuk. Másrészt tudjuk, hogy Marxot csak úgy lehet megérteni, ha olvassuk Hegelt. Az elsajátított Hegel Marx későbbi munkáiban rejtetten-nyíltan mindig jelen van. A Kézirato k szövegét követve Marx valláselméletének lényeges mozzanatai tárultak fel előttünk. Először is láthattuk, hogy a valláselméleti kérdések elszakíthatatlanok a történetfilozófiai elemzésektől: ezek az elemzések olykor az alapot, máskor az analógiát jelentik a vallás lényegének feltáráshoz. Másrészt láthattuk azt is, hogy Marx számára a valóságos életviszonyok jelentik a kiindulópontot, amelyek elidegenedettségüknél, hitványságuknál, korlátozottságuknál, embertelenségüknél fogva csak illuzórikus tudatot képesek kitermelni. Marx ezeket a létrejött tudatformákat mindenkor létrejöttként, nem készként fogja fel, de látja, hogy mint létrejött másodlagos objektumok reális (bár tudati) létezéssel bírnak, és ami még fontosabb: reális társadalmi hatékonyságuk van; átszövik a létet, formálják, alakítják azt, azáltal, hogy az emberek cselekvését vezérlik.
