Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban
- 42 éppannyira átváltoztatja a valóságos emberi és természetes lényegi erőket pusztán elvont képzetekké és ezért tökéletlenségekké , gyötrelmes agyrémekké, mint ahogy másrészt a valóságos tökéletlenségeket és agyrémeket , a valóban tehetetlen, az egyénnek csak a képzeletben exisztáló lényegi erő48 it valóságos lényegi erőkk é és kápeségekk é változtatja át." A pénznek ez az általános visszájára fordító hatalma, láttuk, a valóság visszájára fordítottságában rejlik, de következményeként maga is visszájára fordított világot teremt: "minden dolgokat összekever, összecserél, ezért minden dolgok általános összekeveré se és összecserélése , tehát visszájára fordított világ, minden természetes és emberi minőségek összekeverése és 49 összecserélése. Természetes, hngy ezek után Marx olyan világot követel, ahol az emberi minőségek csak emberi minőségekért "cserélhetők", ahol az értékek egymásra vonatkoznak, nem pedig egy külsőre, mint a pénz, az isten stb. A Ké zirato k következő, a hegeli filozófiát bíráló fejezete, nem kevésbé fontos a marxi történetfilozófia és jelesül a valláselmélet kialakulása szempontjából, mint az eddig elemzett fejezetek. A feltárása azonban jóval bonyolultabb. Egyetlen rápillantással is többszörös feladat megoldása tűnik a szemünkbe. Hegel-kritika és a Hegelhez kritikusan viszonyuló ifjúhegeliánusok kritikája. Es még egy kritika: Feuerbach Hegeikritkájának elismerése és korlátozottságának kimutatása. Ezenkívül és főleg a pozitív marxi nézetek kifejtése: a tárgyi világ és az ember viszonyának dialektikus és történelmi materialista feltárása. Marx azzal kezdi, amit az ateizmuskoncepció kapcsán már jelzett: valaminek a tagadása még nem az adott koncepció meghaladása, hanem éppen a tagadás által való tételezése. Ugyanez a helyzet a Hegel-kritikával: megmaradt Hegel álláspontján. Az "anyag fogságában való fejlődés", "teljesen kritkátlan viszonyulás ... a kritizálás módszeréhez, a teljes tudatlanság a r észben formáli s, de valójában lényegi kérdést illetően" és "még nyelvükben sem mutatnak különséget a hegeli felfogástól". 5 0 Az öntudat és szubsztancia álláspontjának jelzése után így jut el Feuerbachoz, aki "a régi filozófia igazi leküzdője"."' Nagy tette, Marx megítélésében, egybecseng koncepciónkkal, azzal, hogy a tudatformák bizonyos értelemben analógként foghatók fel. Tehát: "a filozófia nem egyéb, mint a gondola-
