Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban
- 43 tokba foglalt és gondolkodva kifejtett vallás; tehát ugyancsak elf télen52 do; az emberi lényeg elidegenülésének más formája és létezési módja". Ennek Hegelre vonatkoztatott megfogalmazása, egyben az objektív idealizmus titkának leleplezése: "Hegel kiindul az elidegenedésbő l (logikailag: a végtelenből, elvont általánosból), a szubsztanciából, az abszolút és rögzített elvonatkoztatásbó l — azaz népszerűen kifejezve, a vallásból és a teológiából indu l ki."^ A "titok" második lépése a filozófia, a vallás és a teológia megszüntetése, azáltal, hogy Hegel tagadja a szubsztanciát és tételezi a valóságos érzékit. Végül a harmadik lépésként helyreállítja megint a vallást és teológiát, hiszen a tagadás tagadásaként az érzéki valóságot szünteti meg. E "spekulatív konstrukció" feuerbachi bírálatába azt kifogásolja Marx, hogy az korlátozott, mert "a tagadás tagadását csa k mint a filozófia önmagával való ellentmondását fogja fel, mint olyan filozófiát, amely igenli a teológiát (transzcendenciát stb.), miután tagadta, tehát önmagával ellentétben igenli.""^ Itt tehát kiderül Feuerbach korlátozottsága is; bizonyos szempontból ugyanazt a hibát követte el, mint Hegel, ti. nem fedezte fel az ember valóságos önteremtését, amit Marx már a munkában konkretizált a Kéziratokban. Vagyis miképpen Hegel, ugyanúgy Feuerbach "csak az elvont, logikai spekula tív kifejezést találta meg ama történelem mozgására, amely még nem valóságos története az embernek mint egy előfeltételezett szubjektumnak, hanem még csak 55 az ember, létrehozási aktusa, keletkezési története'. Észre kell vennünk, miképpen cseng össze ez a gondolat azzal a koncepcióval, amelyet Marx a teremtésről fejtett ki. Tudatosan rövidre fogva most Marx Hegel-bírálatának követését, emeljük ki azt a gondolatmenetet, amely ennek a bírálatnak a summája, és amely újból megerősíti a dolgozat gondolatmenetét. "A tárgyi világ vindikálása az ember számára — pl. az a felismerés, hogy az érzék i tudat nem elvon t érzéki tudat, hanem emberile g érzéki tudat, hogy a vallás, a gazdagság stb. csak az ember i tárgyiasulásnak, a művé kivajúdott ember i lényegi erőknek elidegenült valósága és ezért irt az igazi emberi valósághoz —, ez az elsajátítás, vagyis az ebbe a folyamatba való bepillantás, ennélfogva Hegelnél úgy jelenik meg, hogy az érzékiség, vallás , államhatalom stb. szellem i lényegek -- merthogy csak a szelle m az ember igaz i lényege, a szellem igazi formája pedig a gondolkodó szellem, a logikai,
