Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban

- 38 18 zik." Végül legegyszerűbben összefoglalva és kimondva mindennek a lényege: "Gondolkodás és lét tehát megkülönböztetette

k ugyan, de egyszersmind egységbe

n vannak egymással.Ez a gondolat jelenti számunkra az általános keretet, ennek különös megnyilvánulása a lét és a vallás viszonya. Azok a fejtegetések, amelyek a bírást és az emberi érzékek és tulajdonságok teljes emancipációját állítják szembe, megint a társadalom lényegének újszempontú megragadását jelentik. Sem ezeket, sem az ernberiesiilt érzékekről szóló fejtegetéseket nincs terünk követni. Viszont lehetetlen mellőzni a következtetést, amely a gyakorlat és elmélet kapcsolatát világítja meg: "az elméle

ti ellentéteknek a megoldása csak gyakorlat

i módon, csak az ember gyakorlati energiája által lehetséges, s megoldásuk ennélfogva semmiképpen sem csak a megismerés feladata, hanem valóságo

s életfeladat, amelyet a filozófi a nem oldhatott meg, éppen mert elméleti feladatként fogta fel.""

5'

4 A tudomány számára is csak az "ipar", azaz a tevékenység, "jóllehet, elidegenült alakban" "a valóban emberi élet bázisává lett, és má

s bázis az élet, más a tudomány számára már eleve hazugság. Itt villan fel egyébként az egy tudomány koncepciója is, amely A német ideológi

ában kerül részletesebb kifejtésre. A vallás teremtésének magyarázatához, illetve a teremtésmítosz szívós fennmaradásához fontos adalék, amit Marx az ember függőségéről, kiszolgáltatottságáról mond, azaz a valóságos életben meglevő ellentmondásról. "Egy lény csak akkor számíthat maga előtt önálló lénynek, ha saját lábán áll, és csak akkor áll saját lábán, ha létezésé

t önmagának köszönheti. Az az ember, aki egy másiknak a kegyelméből él, függő lénynek tekinti magát. De teljesen egy másiknak a kegyelméből élek, ha nemcsak életem fenntartását köszönhetem neki, hanem ezenkívül még ő tere

mtette az életemet, ha ő életemnek a forrá

sa, és életemnek szükségképpen ilyen rajta kívüli alapja van, ha nem saját teremtésem. A teremté

s ezért a népi tudatból nagyon nehezen kiszorítható képzet. A természetnek és az embernek önmaga általi léte felfoghatatlan a számára, mert ellentmond a gyakorlati élet összes kézzelfoghatóságainak.""'

6