Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében

- 25 az elidegenedett társadalom feltételei között kialakult tudatfelfogás leküzdését és azt, hogy a természetet kizárólag földrajzi tényezőként vizsgáljuk mint a létezés kedvező vagy kedvezőtlen közegét. Érdemes megjegyezni, hogy hasonló tudat nyomta rá a bélyegét az európai polgári kultúra felfelé ívelő korszakára jellemző "az értelem- és természetellenes elképzelés a szellem és anyag, ember és természet, lélek és test közötti ellentétről..,"

2

3 Ezen absztrakt szembeállításból fakadó sarkítás kiküszöbölése csak abban az esetben lehetséges — ahogyan A. Sz. Bogomolov hangsúlyozza: "ha a természetet nem csak egyszerűen objektumként vizsgáljuk, hanem mint aktív, cselekvő és önmagában véve dialektikus létet. Csak ez a természet hozhatta létre az embert; csak ez a természet alakulhat át valódi emberi 24 közeggé." (Ford.: K. F.) Marx természetre vonatkozó nézeteinek ilyen interpretációja teremti meg a materialista dialektikának, mint nyitott elméleti rendszer értelmezésének produktív előfeltételeit. Ez a "nyitottság" nem merül ki az őt állandóan megerősítő tudományos tényekhez való közömbös viszonyban — miközben a rendszer az előzőekhez képest alapvető tartalmát illetően nem változik, hanem igazán nyitott a ténylegesen örök és egységes világra, amely nem elrettenti az embert a maga ellenséges és hideg ismeretlenségével, hanem megtapasztalhatóvá teszi számára a természetnek, mint "szervetlen testének" átérzését. így érthetővé válik számunkra, hogy a dialektikus materializmus azért lényegében humanista, adekvát a sokrétű ellentmondásosságában értelmezett világgal, nem úgy fogja fel azt, mint egy lényeg két ellenséges oldalának polárisan-absztrakt szembeállítását. Egyszóval a marxizmus humanizmusának bizonyítottságát és megalapozottságát nem szűkíthetjük le Marx és Engels egyik vagy másik értékelésére, kijelentésére, tézisére. A marxista humanizmus elméleti megindoklásának bázisa az emberi lét végső alapzata, amely nern más, mint az ember-természet viszony. 2. A második figyelmet érdemlő momentum pedig az, hogy a marxi természetkoncepció teljességében véve lényegében egybeesik a modern természettudományos világképpel, s mindenekelőtt Vernadszkij.nooszférakoncepciójával. A "Vernadszkij--Marx" probléma reális probléma. Megoldására nem csupán Vernadszkij marxizmusról és kommunizmusról tett konkrét kijelenté-