Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében

- 26 seit kell figyelembe venni, hanem mindenekelőtt a nooszféráról való tételeinek objektív tartalmát és az ebből eredő filozófiai következtetéseket. Összehasonlítva a marxizmus tételeivel, feltétlenül megérezzük humanizmusuk közelségét, és ezzel együtt lehetővé válik a "Vernadszkij-Marx" probléma autentikus értelmezése és megoldása, mindenféle leegyszerűsített értelmezés elutasítása. Vernadszkij saját tudományának adatai alapján jutott közel a marxizmus humanizmuseszményéhez, tudatosan vállalta ezt a közeledést, amikor megjegyezte: "a nooszférának az az értelmezése, amely a biogeokémiai fogalomból származik, teljesen egybecseng a ^tudományos 25^ szocializmushoz« vezető alapeszmével". ' (Ford.: K. F.) A humanizmus mint a marxizmus filozófiai alapelve egybehangzónak bizonyult Vernadszki j tudományos törekvésével és társadalomeszményével. Marx természetfelfogásának és Vernadszkij nooszféraelméletének közös alapja a mechanisztikus materializmus leküzdése, amelyet ha következetesen végiggondolunk, emberellenes. Vernadszkij a newtoni természetmegismerésre vonatkozó nézetekről írja, hogy céljuk "minden szükségszerű jelenséget a mozgás geometriai törvényszerűségeire, a megismerő világot a mechanikus sémára visszax. • it 26 vezetni . A másik gondolat, amelyben Vernadszkij és a marxizmus közelséget mutat: az ész szerepe a nooszféra koncepcióban és a marxizmus következtetése az emberi létfeltételek céltudatos létrehozásának világtörténelmi tendenciájáról, amelyek adekvátak az öntudattal és amelyeket önmaguknak 27 kell létrehozniuk. Tehát a marxizmus egybecseng a modern tudomány humanista törekvéseivel. 3. Végül a tanulmány befejezéseként szeretnénk hangsúlyozni, hogy az ember-természet viszony morális alapjainak kérdése nem válaszolható meg megfelelő következetességgel, ha a természetet nem széles kontextusban vizsgáljuk, ahogyan a marxizmus fogja fel, haoem kizárólag természettudományos interpretációban szemléljük, mert ez nem bizonyul elégségesnek az ökológiai koncepciók és a természethez való viszony morális megindoklásához. Ezzel nem küszöbölődik ki teljességgel a természet utilitarisztikus megközelítése, az ember moralitása pedig nincs kellőképpen megindokolva az objektivitáshoz való viszonyában. Következésképpen bármennyire is optimalizálódik a társadalom viszonya a természethez, potenciálisan nem küszöbölődik ki az utilitarizmusba való visszaesés, ha nem fejeződik