Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében
- 24 mészét dial ektiku s ma terialist a lényegének feltárását a marxista filozófia felfogása alapján. A dialektikus materializmus a filozófia alapkérdésének megoldásánál namcsak az ontológiai és gnoszeológiai, hanem ezzel együtt a szociológiai és axiológiai aspektusokat is megkülönböztet, amit nem tett meg a régi materializmus, mely "a gondolkodás és a lét viszonyával a természetben 22 némiképp tisztában volt ugyan, de nem a történelemben- — írta Engels. A marxizmus a "gondolkodás-lét", a "lélek-természet" viszony mögött meglátta az "ember-világ" viszonyát. A filozófia alapkérdésének ilyen interpretációja megengedi azt a fundamentális és konkrét átalakítást, amelyben az ember tudatosan tevékeny lényként, a világ pedig általa megváltoztatottként jelenik meg. Ebben az értelemben a marxista filozófia egészében az ember filozófiájaként jelenik meg, ám nem alakul át az antropológiai filozófia változatává. így jelenik meg a marxista filozófia humanista aspektusa mint a filozófia alapkérdésére vonatkozó nézőpont. Ezt a nézőpontot nem kívülről visszük bele, hanem a marxista filozófiai ismeretek természetéből fakad, ami biztosítja a filozófia alapkérdésének speciális megválaszolását. A marxizmus humanizmusa tehát nem "fragmentum", "fejezet" vagy "rész" a marxista filozófiában, hanem lényegi eleMilyen következtetésre juthatunk, ha elemezzük Marx és Engels természetre vonatkozó nézeteit, ha beillesztjük azon mai tudományok kontextusaiba, amelyek orientálnak az ember által elért eredmények mérésére, amelyekben kifejeződik az egyre szélesedő humanizáció tendenciája? Miféle gyakorlati jelentőségét "világosítja meg" a kiéleződött ökológiai szituáció? Bármily érdekes is lenne ez önmagában, nem léphetjük át történetfilozófiai kereteit és kulturológiai aktualitását, ha elvonatkoztatunk a mai világ realitásaitól, amelyek az összemberi érdekek keresésének legmegfelelőbb alapját diktálják. A jelzett körülmények figyelembe vételével a következő momentumokkal kívánunk foglalkozni. 1. A dialektikus materializmus számára lényeges a természetnek mint cselekvő erőknek az elismerése, amely képes állandó önátalakításra, ami végső soron a teljes célszerűségig vezet el. Ebből az aspektusból az ember és természet alkotó lehetőségeik tekintetében egyenértékűnek, és egymás kiegészítéseként jelennek meg. Ez a természetfelfogás lehetővé teszi
