Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/13)

Franczia Tamás: A kvantummechanikai impulzus eltolási szimmetriá-val történő bevezetéséről II

- 55 egyes elemekhez, azaz magukhoz a kvantummechanikai rendszerekhez rendelt ^k -függvényekkel akarjuk kifejezni, ez megtehető, ha a -k csak egy-egy egységnyi abszolút értékű komplex szorzótényezővel különböznek a tK részhalmazhoz rendelt V -tői, és így egymástól is. Mivel a V V és így a y

v V

k kifejezések valószínűségi sűrűségfüggvények, határozatlan konstansokat, határozatlan függvényeket a tetszőleges egységnyi abszolút, értékű komplex szorzótényezőtől eltekintve nem tartalmazhatnak. Mivel a IV. axióma következtében ki kell, hogy elégítsék az (1) egyenletet, ezen egyenlet egy tetszőleges egységnyi abszolút értékű szorzótényezőt tartalmazó, folytonos és egyértékű, valamint egységre normált megoldásainak tekinthetők. A pusztán egységnyi abszolút értékű szorzótényezőben való eltérés miatt az (1) egyenletet ugyanazzal a v(

xi>

yi>

zi> •••> V^'V

1) függvénnyel elégíti ki mindegyikük, hiszen egy tetszőleges, valós >p -t tartalmazó e

Xlf

> ^ alakú megoldásban foglalhatók össze, mely megoldás az unicitási tétel következtében nem lehet folytonos, egyértékű és egyre normált megoldása egy másik V függvényt tartalmazó, egyébként (l)-alakú egyenletnek. Mindezek miatt az (1) egyenlet bal oldalán lévő operátor nemcsak a részhalmazhoz, hanem annak minden egyes eleméhez is Változtatás nélkül, ugyanazzal a v[

xi'

yi'

zi' xisr'

yN* zn'**) fü

g9~ vénnyel hozzárendelhető. Ennek következtében nevezhettük az (1) egyenlet bal oldalán lévő operátort egyetlen rendszer Hamilton-operátorának az 5. definícióban. Ezután hasonlítsuk össze a különböző részhalmazokhoz tartozó l~re normált állapotfüggvényű rendszerek Hamilton-operátorait. Két kü-