Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Hekli József: Vázlatok Zorin drámáihoz

- 88 - í tan vállalja, s érte minden áldozatra hajlandó. Viktor azonban a körülményekre hivatkozva meghátrál. Újabb évtized telik el és 1966-ban Helga Moszkvában ad hangversenyt. Futó találkozásuk a színházi öltözőben végleg eldönt mindent. A halványuló szerelemmel szemben ~ bár mindketten ismét szabadok — előtérbe kerülnek a kompromisszumok, s lassan de biztosan a konformizmus diadalmaskodik a legszebb emberi érzés felett. A darab utolsó sorai találóan érzékeltetik, hogy az egykori szerelemesek — főleg a fiú — már belevesztek a köznapok prózájába: Viktor: Holnap nehéz napom lesz. Soha nincs szabad időm. Különben az a jó, hogy nincs. Ha őszinte akarok lenni, nagyon jó, hogy nincs szabadidő.... /3/ A Varsói melódia nem egy mai szovjet Love Story, hanem két ember kapcsolatából kibontott remek valóságábrázolás. A vonzó lírai fűtöttséget ironikus felhangokkal is elegyítő dráma világosan érzékelteti, hogy milyen mértékben torzítja el az embert, ha érzelmileg félresiklik, s idegen életformában és ritmusban próbálja sorsát formálni. Az óriási visszhangot kiváltó lírai dráma jóval gyengébb színvonalú és intenzitású hangütése tér vissza egy későbbi Zorin-darabban, a Tranzit-ban (1972). A lényegében kétszemélyes színműben alig van cselekmény. Csupán annyi történik, hogy Bagrov, a neves moszkvai építész ügli falucskában reked, s a véletlen folytán a szerelemre éhes Tatyjana lakásában tölti az éjszakát. A "tranzit"-ban a forró, szerelmes éjszakán mindketten felnyílnak s megkísérlik újra értékelni addigi életüket. A mérnök és az asszony játékos-komoly dialógusa s néhány mellékes epizód csupán egy lapos történethez volt elegendő, amelyben még a hangulatteremtő mondások és aforizmák is erőltetettnek hatottak. Változatos pályafutása során Zorin a régmúlt történelembe is visszanyúlt, de az évszázadok távlatából is mindig a jelenhez szól. Köztudott, hogy a mai szovjet drámaírók valahogy kerülik az antik témákat, sőt saját távolabbi történelmi múltjukból sem merítenek túl gyakran. Csupán Edvard Radzinszkij és Leonyid Zorin fogott jelentősebb kísérletekbe a történelmi dráma terén. A Beszélgetés Szokratesszel című darabban Radzinszkij elegáns könnyedséggel, lírával és humorral keltette életre az antik témát s hőseit. Figyelemre méltó műnek számít másik történelmi drá-