Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Hekli József: Vázlatok Zorin drámáihoz

- 86 - í hangszerelésű darab is. Bár az Irtisz és Ob folyók ringatta hajó fedélzetén érdekes találkozások, izgalmas párbeszédek követik egymást, szerelmek és barátságok születnek majd futnak zátonyra, de a sok-sok szétfolyó epizódból a jó tollú szerző nem tudott valódi drámát komponálni. A humor, a szatíra és az irónia szerencsés ötvözete az Enciklopédisták (1963), amelyben a meg nem értett "zsenik", saját álfontosságuktól megrészegülve, a tudás és a siker fényéban kívánnak sütkérezni. A kisváros látszattudományos álmokat kergető "enciklopédistái" azt tervezik, hogy összeállítják és kiadják a helyi encikloppédiát. A nagy kezdeményezés és a vele járó sok csatározás és izgalom kitűnő alkalmat adott Zorinnak arra, hogy a társadalom aránytévesztett figuráit a rajtuk keresztül az élet számos fonákságát szatirikus nagyításban ábrázolja. A hangulatos jelenetekben, remek jellemkarikaturákban és csípős mondásokban bővelkedő vígjáték osztatlan sikert aratott. A szatirikus-ironikus ábrázolásmódhoz való vonzódás újabb bizonyítéka A koronázás (1968). A vígjáték eseményei Kamsatov akadémikus, a Zorindrámák egyik legeredetibb alakja körül sűrűsödnek össze, aki nem hajlandó elmenni saját jubileumára, önmaga ünneplésére. A család minden tagja, sőt még az idős professzor egykori szerelme, az időközben tudóssá lett Paszhalova asszony is azon fáradozik, hogy rábeszélje a nagy öreget az ünnepségen való részvételre. A 80 éves akadémikus azonban jól tudja, hogy az egész ceremónia azért készül, hogy a hamis ünneplés fényében mindenki a saját pecsenyéjét sütögethesse. Kamsatov nem akarja "megkoronáztatni" magát a haszonlesőkkel "a képmutatókkal", mert irtózik a dicsérő szólamoktól, az üres frázisoktól. A remek fináléban a hosszas huzavona után mégis ünnepi díszbe vágja magát az agg tudós és sajátos, ironikus humorral indul a "koronázásra". A vígjáték szellemes-humoros feszíne alól esetenként az élet komolyabb kérdései is előbukkannak: a tudomány szenvedélyes igazságkeresése, a kompromisszumok veszélyei, a nemzedékek kapcsolata. A színpad világának furcsaságait gyűjtötte csokorba Zorin "szomorú bohózatában", a színházi Fantáziá-ban (1969). A tragikomikus történet ellopott kéziratok körül bonyolódik. A helyzet-komikumokra épült vígjáték úgy indul, hogy a félresikerült "drámacsináló", Kaurov, nap mint nap darabjával ostromolja Molocsko színigazgatót, de csak visszautasításban van