Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Hekli József: Vázlatok Zorin drámáihoz

- 85 - í veti nyomon. Az évek múlásával, a sűrűsödő történelmi események hatására az ifjúkori barátságban repedések támadnak, és a darab hőseinek gondolkodásmódjában, életvitelében, s néhány alapvető jellemvonásában is szembetűnő változások következnek be. Az izgalmas történet csomópontjai olyan esztendők — például a háborús évek vagy a személyi kultusz korszaka — amelyekben a szereplők sorsfordulók előtt álltak. Az egykori barátok az évtizedek során eléggé szétszóródtak a világban, s csak ritkán találkoztak egymással, de beszélgetéseikből mindig feltárultak életük legfontosabb állomásai. Kiderült, hogy legszebb ifjúkori terveikből az építész Platovot kivéve, nem sikerült mindent valóra váltani. Kosztanyeckij, bár megbecsült orvos, de boldogtalan házasságban él a betokosodott tanárnővel, Tatyjánával. Gyerzsavin, a jogász, a megérdemelt professzori kinevezést várja, de magánélete rideg, elhibázott. Platov felépítette álmai városát, s Ljudmilával, az asszony tragikus haláláig önfeledt boldogságban élt. A fordulatban bővelkedő dráma 1961-ig követi nyomon az új szovjet értelmiség első nemzedéke képviselőinek életútját. Az ötven felé járó hősök a darab végén újra találkoznak a tengerparti sétányon, s immár érettebb életbölcsességgel tekintenek vissza a megtett útra. A sokatpróbált "öregekről" váratlanul egy ifjonc, Kosztanyevszkij fia nyilvánít megalapozottnak látszó véleményt. A terhes családi kötelékből menekülni akaró Vologya nyiltan így vall szerelmének: ". ... Talán elmennék Platovval. ... Ö tud valamit ... A többiek is tudják a maguk dolgát, de Platov még valami mást is tud. Lehet, hogy a legfontosabbat..." /2/ A Barátok és évek már egy érett író színpadi műve, s kitűnően példázza, hogy szerzője ért a cselekménybonyolításhoz, a drámai feszültség fokozásához, a pszichológiailag is jól motivált jellemalkotáshoz. A nagysikerű dráma után Zorin művészi útja mégsem törésmentesen ívelt felfelé, mert a kiugró alkotásokat mindig sebtében összetákolt, kirívóan aktualizáló darabok követték. A Barátok és évek-kel, például, szinte egyidőben készült a művészileg meglehetősen kidolgozatlan Moszkvai idő szerint (1961) című színpadi mű is, amelynek laza és túl bonyolított cselekménye nem sok újat tudott elmondani az életről. A darab hősei is — pártmunkások, tudósok, egyszerű munkásemberek — eléggé stilizáltnak hatnak. Szerény irodalmi értéket képvisel a Fedélzeten (1962) című lírai