Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Lengyel Zoltán: Vaszil Bikov kisregényeinek néhány sajátosságáról

- 77 ­folyik a támadás. A hó, sár, mocsár, eső, sík terület, erdő, horhos ma­gaslat hol a harcosok mozgását, vállalkozását akadályozza, hogy pedig szövetségesükként, védelmet nyújtó menedékként jelenik meg. (L.: "A csap­da", "Az б zászlóalja", "Támadás menet közben", "A halottaknak nem fáj", "Alpesi ballada", "Farkascsorda" című kisregényeket). A fentebb felsorolt sajátosságok szinte kivétel nélkül minden bikovi kisregényről elmondha­tók. Mivel az író nem ideális körülmények megteremtésére, törekszik, ezért kerüli a művészi díszítőjelzők, hasonlatok használatát. Leggyakrabban a боль, вина, душа, время-пространство, роковой, невезение, совесть sza­vak fordulnak elő kisregényeiben, amelyek a hősök erkölcsi tépelődésével, körülményeknek való kiszolgáltatottságával állnak kapcsolatban. A té r és id ő szavaknak különösen kulcsszerep jut az író műveiben; ezek a kisregé­nyek szüzséjével állnak szoros kapcsolatban. A döntés pillanatok alatt történik meg, a feladat végrehajtása nem tűr halasztást, mindent az idő dönt el. A té r az a közeg, amelyben a cselekvés történik és amely mindig szereplőellenes. (Hol az eső, hol a hó, hol a sár akadályozza a hősök mozgását, hol a csend megtörése fenyeget azzal a veszéllyel, hogy felfe­dezik a harcosokat, hol a hideg és a szél nehezíti a hősök útját, hol a hegyek jelentik a leküzdhetetlen akadályt. Bikov hőseinek ezekkel az el­lenük forduló elemekket, akadályokkal is meg kell küzdeniük (L.: "Alpesi ballada", "Hajnalig élni", "Az út végén", "Elmész, de visszatérsz-e" című kisregényeket). A "Hajnalig élni" című kisregény olvasása során különösen szembetűnik Ivanovszkijnak és katonáinak időve l való versenyfutása, amit az időre utaló kifejezések halmozott használata érzékeltet. Az idő múlá­sára utaló szavak gyakori használata Bikovnál feszültségteremtő eszköz, melynek érzékeltetésével az író sajátos lüktetést, ritmikusságot ad a mű­nek. A sietség, az igyekezet, a türelmetlenség, a cél elérésére való tö­rekvés az olvasót a hősökkel való azonosulásra, a mű cselekményébe való beleélésre készteti. A cselekvést érzékeltető szavak nagy száma, egy és ugyanazon szavaknak az ismételt használata és szinonimáinak felvonultatá­sa, az egyszerű és összetett mondatok váltakoztatása a cselekménynek sa­játos dinamizmust ad. Az író hősei nem orosz nemzetiségét torzított, helytelen vagy hibás szavak használatával érzékelteti. (L.: Giulia beszédét az "Alpesi balla­dában", avagy a jakut nemzetiségű Popov lexikáját "A harmadik rakétában".

Next

/
Thumbnails
Contents