Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Lengyel Zoltán: Vaszil Bikov kisregényeinek néhány sajátosságáról

- 75 mindennemű emberi aljasság és ügyeskedés ellen. Az író nem tesz különbséget az ellenséges hadsereg katonái és a britvinek, zadorozsnijok, golubinok, szahnók és gorbatyukok között. Éppen az igazi emberi értékek védelme érdekében, az erkölcsi normák betartása és betartatása érdekében szánja el magát önbíráskodásra "A krugljani híd" Sztyopka Tolkacsa, "A halottaknak nem fáj" Vasziljevicse és "A harmadik rakéta" Loznyakja. A fentebb említett bikovi hősök kötelességüknek tekintik a jog védelmét az aljassággal, gyávasággal és árulással szemben. Magatartásuk mögött az író szemlélete húzódik meg, aki a háborút igen nehéz munkafolyamatnak tekinti, ahol mindenkire egyformán szükség van, mindenki maximálisan köteles azt nyújtani, amit felettesei elvárnak tőle, s ha nincs parancsnok, öntevékenyen, belső meggyőződésből fakadóan, a lelkiismeret parancsszavának engedelmeskedve kell tenni azt, ami a további szenvedések felszámolására irányul, vagy azok elhúzódását megakadályozza. Az író vallja, hogy a háborúban nem bocsátható meg és nem nézhető el az ügyeskedés, a ránk eső tehernek más vállára való áthárítása. Nem bocsátható meg, ha a parancsnok utasít, de nem vezet, ha másokat úgy dob oda áldozatként, hogy magát eleve a lehetséges áldozatok körén kívül rekeszti. Az előbbiekben felsorolt vonások mellett ez a minden kisregényben ismétlődő erkölcsi maximaiizmus, az, ami valamennyi kisregényt jellegzetesen bikovivá teszi. Bikov kisregényeinek sajátosságait vizsgálva, a teljességre való törekvés igénye nélkül említést kell tenni e művek nyelvezetéről is, bár az e témában folytatandó részletekbe menő vizsgálódás már külön tanulmány címéül is szolgálhatna. A gyakrabban használt szavak és szókapcsolatok, bizonyos szófajok másokkal szembeni túlsúlya, az egyszerű és összetett mondatok aránya, kulcsszavak kiemelése lehetővé teszik, hogy bizonyos megállapításokat tegyünk. Megállapítható: Bikov az események és hősök ábrázolása során a hangsúlyt a sokoldalú bemutatásra, a jellembeli tulajdonságok kiemelésére helyezi, mivel az író elsődleges feladatának az alábbiakat tekinti: "...приблизить героя к читателю, дать читателю возможность внимательно и не торопясь разглядеть, как жил на войне и как, если уже выпадала такая доля, умирал этот простой солдат или офицер. Поэтому для Быкова в высшей степени важны психологические подробности, немудрящий фронтовой быт, поминутная запись событий боя". (LAZAREV 1975. 11.) Ez ahhoz vezet, hogy jelentős részek leírójellegűvé válnak. Meggyő-