Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Lengyel Zoltán: Vaszil Bikov kisregényeinek néhány sajátosságáról

- 74 - í irányítja úgy, hogy közben minket is állásfoglalásra kényszerít. Hogyan cselekednénk mi Loznyak, Ivanovszkij, Moroz, Szotnyikov vagy Ribak helyében? Az író eddigi pályáját figyelemmel kísérve szembetűnik, hogy műveiben gyakran ismétlődik egy-egy szituáció, vissza-visszatérnek, és újra meg újra megfogalmazódnak bizonyos kérdések. Ez azonban nem önismétlést jelent. Ha Bikov a korábbi műveiben felvetett problémák bármelyikéhez egy későbbi művében visszatér, úgy azt a kérdést vagy más aspektusból vizsgálja, vagy éppen az adott mű kulcsproblémájává teszi. Közös vonása továbbá Bikov kisregényeinek, hogy néhány kivételtől eltekintve ("A halottaknak nem fáj", "Alpesi Ballada", "Farkascsorda") műveinek cselekménye a múltban zárul. Függetlenül ettől, minden műve erkölcsi tanulságával és mondanivalójával a múltból a mához is szól. Ez ad különös aktualitást e kisregényeknek. Közös továbbá bennük az is, hogy a túlélők vagy az ítéletükre, büntetésükre váró hősök sorsának további alakulása ismeretlen. Nem tudjuk, mi lett a sorsa "A csapda" Klirncsenkójának, "A krugljani híd" Sztyopka Tolkacsának, vagy "Az út végén" hősének, Ribaknak. Kivételt csupán az "Alpesi ballada" képez. Az író pozitív hőseit a mindenkori helytállás rokonitja egymással, mely magatartás elsődlegesen a szereplők hazaszeretetéből, szabadságeszményéből, internacionalizmusából táplálkozik. E cselekedeteiket nagyban befolyásoló motívumok mellett azonban másodlagos motívumok — rajtuk, bajtársaikon vagy hozzátartozóikon elkövetett sérelmek megtorlása — is inspirálhatja az egyes szereplőket a "maguk háborújának" megvívására. Bikov háborúban megedződött szereplőinek hallgatagsága és türelme mögött hihetetlen lelkierő rejtőzik. Ez az erő teszi képessé a "Hajnalig élni" Ivanovszkiját, az "Alpesi ballada" Iván Tyereskáját és "Az út végén" pozitív hősét, Szotnyikovot igen nagy lelki és fizikai erőt kívánó tettek végrehajtására. Ez a hallgatagság és egyszerűség paraszti népi jellemvonás. A hős "énje" így a nép részeként, összetevőjeként jelenik meg. Mind "A harmadik rakéta" Zseltihje és Popovja, mint "Az út végén" Gyemcsihája népi jellem, népi hős, akik maguk is félnek, de aki-k képesek naponta leküzdeni magukban a félelmet és véghezvinni hőstettüket. V. Bikov hőseinek küzdelme a gonosz ellen nem szorítkozik csupán a fasizmus elleni harcra. Kisregényeinek szereplői szenvedélyesen küzdenek