Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Szőke Lajos: Görömböly szlovák nyelvjárásának néhány sajátossága

- 4 - í az általános nyelvészet szempontjából. A XVIII. sz. elején ide települő szlávok az északi megyékből, a Kárpátok különböző településeiből jöttek, s így egy községen belül több szlovák dialektus, de szlovák-ukrán (rutén) dialektusok is keveredtek, kigyenlítődtek. Az így kialakult új tájszólások, átmeneti nyelvek (nepexo/iHHe, MeseBHe h3hkm) sajátságai annyira jellemzőek az adott területre, hogy sem Szlovákia, sem Ukrajna nyelvatlaszán vele azonos nem található (de hasonló igen). (KIRÁLY P. St.SI. 50.) Az 1980-as népszámlálás nemzetiségi adatait összevetve a korábbi statisztikákkal láthajtuk, hogy Miskolc hatáskörzetében, a Sajó völgyében milyen változások történtek a szlovák ajkú .'Lakosság számát illetően. Az 1941-es statisztika adatai szerint Görömbölyön akkor még 651-en beszéltek szlovákul. Felsőzsolcán 59-en. (KSH 1983.) Vizsgálataink szerint Felsőzsolcán ma már senki, Görömbölyön pedig még 20-an beszélnek "szlovákul". Ük is 65 évnél idősebbek. Erősebben tartják magukat a Bükk hegység szlovák szigetei, ahol bizonyos mértékig elszigetelten nem kevert lakosság élt. A XVI-XVII. sz. folyamán a török hódoltság idején nemcsak az Alföld lakossága pusztult, hanem a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye sík területének és folyóvölgyének a települései is, ahonnan az életbenmaradtak északabbra menekültek. A török kiűzése után ezért százával voltak a kipusztult, üres falvak. (VERES L. 1984. 27.) Egy 1645-ös összeírás adatai szerint Görömbölyön még 29 jobbágycsalád élt, de a századforduló eseményei, a Tokaji Ferenc lázadás, a pestis, a Rákóczi szabadságharc következtében még a Dunántúlról betelepített új lakosok is kipusztultak. (CSÍKVÁRI A. 1939.) Az 1710-es tapolcai apátsági javak összeírásában már azt olvashatjuk, hogy Görömböly elpusztult, lakosai szétszóródtak. (LVT. 2066. sz.) Borsod megye üres falvaiba zömmel a Szepességből, Sárosból, valamint Zemplén és Abaúj északi részeiből települtek be új lakosok. (MANGA 3. 1973. 245.) Bár a betelepülés nagyrészt szervezetlenül történt, de maguk a földesurak is elősegítették üres birtokaik munkáskézzel való benépesítését. Már az 1689-ben kiadott törvény sem büntette a szökött jobbágyokat, sőt adómentességben részesítette őket. (VERES L. 1964. 30.) A betelepülések természetesen nem egyszerre, hanem több hullámban egészen a XVII. sz. közepéig tartottak. Borsod vármegye 1712. aug. 1-i közgyűlésén