Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Zaják Etelka: I. évfolyamos orosz szakos hallgatók szókincsének fejlesztése audiovizuális módszerekkel

- 102 - í tás központi feladata: a "beszédre" tanítás is sokkal eredményesebb lesz. Az OKTV, az érettségi és felvételi viszgák témái is kényszerítették a nyelvtanárokat, hogy az agyon-únt tematikában minél nagyobb jártasságot érjenek el a tanítványaik, s eredményesebben vizsgázhassanak. A főiskolai tanterv is előírja a "mindennapi élet" témáinak tanítását. Tehát újra ismétlődnek a "család", "lakás", "étkezés", "vásárlás", "város" stb. témák, amelyeket a hallgatók legtöbbször már unnak, ha a tanár nem tudja újszerűen, érdekesen feldolgoztatni az anyagot (pl. a nyelvi laboratórium vagy az audiovizuális terem lehetőségeit felhasználja, ill. a hagyományos metodikai eljárásokat változatosabban alkalmazza stb.). Ideje lenne a főiskolai nyelvoktatás anyagát is újra átgondolni, a szókincsét modernizálni. A főiskolai oktatók nagy része igyekszik önmaga segíteni a bajokon, eredeti orosz szövegek feldolgozásával. A mai szovjet emberek életéről sok érdekes cikk jelenik meg a CnyTHMK c. folyóiratban, amelyeket sokszorosítanak, szétosztanak. Sajnos, ezeket csak mint kiegészítő anyagokat tudja használni, mivel az első éven a hallgatóknak sem elegendő szókincsük, sem elegendő grammatikai tudásuk nincs a cikkek folyamatos tanulmányozásához. A szótározási technikájuk alacsony színvonalú, amiatt roppant megnehezedik még a minimálisan megkövetelhető szövegmennyiségek otthoni megtanulása is. Az orosz nyelvű kötelező olvasmányokkal is hasonló gondok merülnek fel. így aztán az órákon jóval kevésbé lehet azt a pedagógiai elvet megvalósítani, hogy az új szavakat elsősorban természetes beszédhelyzetben tanítsuk, gyakoroltassuk. A hallgatók idejének nagy része "ráment" a szótározásra, az egyéni begyakorlásra nem sok idő maradt, az órán több segítséget igényelnek a tanártól, s mire minden probléma tisztázódik, már megszólal az óra végét jelző csengő. Igaz, a lexika gazdagsága kimeríthetetlen (és jóval kevésbé rendszerszerű, mint a nyelv egyéb zárt rendszerbe fogható komponensei). Ezzel a problémával a nyelvtanulásban csak hosszú távon lehet megbirkózni. A tapasztalatunk szerint a hallgatóink nagy része nem szeret "birkózni" a tananyaggal, mentséget keres valós és vélt akadályozókban (órarend, magas heti óraszám, nem rendelkezik nagy szótárral, a társtanszékek magas követelményei stb.). Természetesen a tanár nem lehet tekintettel a "panaszokra". Sok segítséget kaphatnak a hallgatók a szovjetunióbeli hathetes (majd később a féléves) részképzésen, azonban nem mindig érezzük a későb-