Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/09)
Pozder Péter: Eger közigazgatási területének változatai
- 22 és közhatalom nem válik el élesen, a földesúri gazdaság központja szükségszerűen az adott terület politikai életének szervezését is ellátta. A magyar történelem folyamán a királyi birtokokon szervezett várispánságokból fejlődött ki a nemesi vármegye. A vármegyék ősi területét meghatározni igen nehéz, mivel a királyok adományozásaik által egyes területek mindig más vármegyékhez csatolódtak. A középkor folyamán a királyi várispánság központja Hevesen volt , — innen a megye elnevezése is — a megyegyűléseket is itt vagy Verpeléten tartották. Eger helyzete egyedülálló volt az állami közigazgatás szenpontjából, mert két megye határán feküdt . Ez időszakban az Eger patak jobb oldala Heves, a bal pedig Borsod vármegyéhez tartozott, így a vár és a püspökség is Borsod megye területén feküdt. E-furcsa helyzetet csak az 1807. évi 29 tc. oldotta meg, amelynek értelmében a város Eger patakon túli részét Tihamér, Álmagyar, Cegléd és Szőlőske településekkel együtt Borsodtól Heves vármegyéhez csatolták. A 16. században Eger lesz a vármegye székhelye . Innen történt a megye irányítása, itt tartózkodtak a megyei kormányzat vezetői, sőt ekkor már rendes székháza, "domus nobilitatis"-a is volt. 1569-ben Külső-Szolnok vármegyét Heveshez csatolta az országgyűlés , mivel a török által elfoglalt vármegyének vezetői nincsenek, "... ezentúl Külső Szolnok vármegyének Heves vármegye szolgáltasson igazságot." (M. ALBERT F. 1868.) Eger vármegyeszékhelyi funkcióját csak a török uralom szakította meg 1596-1687 között , de a törökök is igazgatási központtá tették a várost. Eger a Duna-Tisza közének, valamint Hatvantól Debrecenig terjedő országrésznyi területnek — a török közigazgatás legnagyobb területi egységének, a vilájetnek (elajetnek) -- a központja lett. Ekkor hasonló funkciót töltött be Buda, Kanizsa és az erdélyi területen Nagyvárad és Temesvár. A vármegyén belüli járások fokozatosan alakultak ki. A járások igazgatási és bírói feladatokat láttak el. A járási székhely mindig a megválasztott szolgabíró lakhelye volt, ezért a járások területe és határai állandóan változtak. 1867-ben Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesített vármegyékben négy járás volt . (1. táblázat M. ALBERT F. 1868.)
