Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/07)

Miklovicz Lászlóné: Fordulópontok Eger gyógytestnevelésében 1954-1987 között

- 51 ­MIKLOVICZ LÁSZLÓNÉ FORDULÓPONTOK EGER GYÓGYTESTENEVELÉSÉBEN 1954-19B7 KÖZÖTT "Mindenfajta testkulturális tevékeny­ség célja a sport eszközeivel javíta­ni, megszilárdítani az egyén egészségi állapotát, kondícióját, növelni telje­sítőképességét, formálni személyisé­gét." 1 Az első országos Gyógytestnevelési Konferencián (1955) hangzott el, hogy a "szép testtartás szinte kiment a divatból". Igaz, nemcsak divat kérdése volt ez. Az akkori gyerekek a II. világháborót követő nehéz gaz­daság világában nőttek fel. A gyengébb táplálkozás miatt csontozatuk gyengébben fejlődött. Ehhez járult az iskolák tantermi ellátottságának nehézsége is, a váltott tanítás során ugyanazokban a padokban ültek a 6­10 évesek, mint a 10-14 évesek. Vagyis a tanulók 8 évig ültek nem megfe­lelő padokban, ami a fejlődő testre kedvezőtlenül hatott. A tornatermek felszereltsége hiányos volt, de nem volt elegendő számú szakképzett gyógytestnevelő sem. 1954-ben az iskolai gyógytestnevelést vidéken is — így Egerben is — bevezették. Kezdetben kizárólag gerincdeformitásos tanulókkal foglal­koztak, az iskolaorvosok szűrővizsgálatokat nem folytattak. Szűcs András egri gyógytestnevelő így beszélt az akkori helyzetről: "Hogy óráimat mi­előbb megkezdhessem, működésemet a testnevelés alól eddig teljesen fel­mentett tanulókkal kezdtem el. Részükre a tanév végéig kímélőtorna jelle­2 gu foglalkozásokat tartottam."

Next

/
Thumbnails
Contents