Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/07)

Szilva Jánosné: A női úszó- és fürdőkultúra történeti problémái

- 29 A Biblia számos említést tesz a tavakba, folyókba fürdeni járó nőkről. Zsuzsánna fürdőzése számos művészt ihletett meg. Az örmények őseinek tekinthető Urartu, a Kisázsiában és a Fekete-tenger mentén lakó szkíták és ettiták eposztöredékei, "halakkal versenyt úszó vetélkedőkre" utalnak, amelyekben a férfiak és a nők egyaránt résztvettek. Más források szerint ezeknél a népeknél felnőtté avatási szertartások egyik főpróbája volt az úszástudás bizonyítása. A múltba tekintve láthatjuk, nem volt olyan nő, aki tökéletesebb lett volna testileg-lelkileg, mint a görög, mozgásának harmóniája a márványba vésve is megkapó. Nem csoda, hiszen a görög nép nemcsak a fiúk, de a lányok nevelésével is foglalkozott. A lányok úszástudásának szép epikus bizonyítéka a Szkülliász és a Hüdna eposztöredék. A perzsa hajók köteleit elvágó atyának és lányának tiszteletére Delphoiban szobrot állítottak. A spártaiaknál pedig a lányoknak éppoly kemény úszóleckéket kellett végezniük, mint a fiúknak, sőt az együttes tréningeket is helyénvalónak találták. Az ókori uralkodó osztályok asszonya a kor követelményeihez igazodva valamilyen határozott cél szerint fejlesztette testét. Az egyiptomi és athéni nő szebb és egészségesebb akart lenni, a spártai egészségesebb gyermeket akart a világra hozni. A görög nők felismerték, hogy a szép bőr legalapvetőbb kozmetikai szépítőszere a víz. Ezért naponta mosakodtak. Az udvaron a kútnál a szegényebbek, a tehetősebbek otthon a fürdőszobában. A lakodalom előtt Athénban a Kallinhoe forrásban, másutt a város szent patakjában vagy forrásában fürödtek meg a hajadonok. Ha valaki hajadonként hunyt el, a magas kétfülű edényt, a "litropost"-t — ami a fürdéshez nélkülözhetetlen volt — a sírjára helyezték, kárpótlásul a fürdő szertartás elmaradásáért. Külön fürdőik is voltak a nők számára. A legműveltebb nők, a hetérák megjelenhettek a közös fürdőkben is. Ilyen női fürdőt mutat be az i.e. V. századból való Andokides váza, ami a párizsi Louvre-ban található. Itt a nőalakok ruhátlanok, a hajukat fürdősapkával védik, és egy közülük gyorsúszó mozdulatokkal úszik. Solon, athéni törvényhozó (kb. i.e. 640-560) rendeleteiben előírja, hogy minden gyermek számára kötelező megtanulni írni és úszni. Bizonyára ez a lányokra is vonatkozott. A görög mondákban is — ami a görög élet tükörképe — találkozhatunk úszó nőalakokkal. A Nereidák, a vízitündérek, a tengerben úszkálnak. A szépség istennője, Apfhrodite is a habokból emelkedik ki születésekor. Homeros Ödüsszeájában leírja, hogy a