Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

- 8 lyett."

1

0 Kiviláglik, hogy ilyen megkötés esetén a testiség bűne tehát nem szűkül Augustinusnál az érzékiség, az élvhajhászat jelentésére, hanem olyan cselekedetek összességét kell alatta értenünk, amelyek az Istentől való elfordulás jegyében mennek végbe. Erről való elmélkedése közben idézi Szent Pál egyik levelét: "A testnek cselekedetei .. ezek .. házasságtörés, paráznaság, szemtelenség, bujálkodás, bálványimádás, bűvölés, ellenségeskedések, versengések ... haragok, visszavonások, irigységek, gyilkosságok."

1

1 Végső soron ez a felfogás arra mutat rá, hogy Augustinus megszünteti az emberben a jó és a rossz dualizmusát ezáltal, hogy a bűnre való hajlam letéteményesének bélyegét nem süti rá a testre. Rendszeréből egyértelműen kitűnik, hogy a rossz okozója a lélek egy részének, az akaratnak az eltévelyedése. A test tehát mint fizikálisan létező emberi rész — rehabilitálva lett. Ezzel az emberfelfogással kétségkívül nagyot lépett előre, mivel mintegy legitimálja a test szükségleteinek kielégítését, mi több, még szükségesnek is mondva. Ezzel a fejtegetéssel századokra alapozta meg az emberi természet értelmezésének keresztény felfogását. Az emberi lényeg legdöntőbb oldalának az akaratot tartja. A szabad akarat adományával az ember már teremtése alkalmával felruháztatott. Ez "... az első szabad akarat ... abban állott, hogy lehetséges 12 volt neki nem vétkezni, de lehetséges volt vétkeznie is" . Az ember eredendően jó, bűnbe nem Istentől kapott természete viszi, hanem saját akarata, amelyet szabadon irányít. "Tudom továbbá, hogy akiben rossz akarat keletkezik, abban olyasmi történik, ami nem történne meg, ha nem akarná."

1

3 Sajátos az az indoklás, ahogyan az akarat rossz irányba fordulását magyarázza. Nem eredeztetheti az emberi természetből, hiszen azt Isten teremtette, s mivel jó, csakis jót teremthet. Ezért is alkotja meg definícióját a rosszra, amely szerint az nem egyéb, mint a jó hiánya, tehát ha hiány, nem létezik, így nincs is teremtve. Ezúton leszámol a manicheizmus szemléletével, a rossz nála már nem lehet eleme a világmagyarázatnak. Végső okfejtésében mégis a teremtés egy sajátosságához érkezik el: "... a gonosz akarat nem azért keletkezik, mivel természet, hanem azért, mivel a természet semmiből teremtetett". Ezután azonban rögtön végét is szakítja a vizsgálódásnak, kimondván, hogy "... a gonosz akarat létokát nem kell kutatni". Az okfejtésben a meggyőzés itt már szinte szépirodalmi hasonlatokkal érvel. A rossz akarat okozza tehát az emberi