Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

_ 4 vállalkozott az óriási feladatra. Hippo püspöke 426-ra fejezte be nagy művét. A "Doctor Gratiae" által a középkor szellemi horizontjáról útjára bocsátott De civitate Dei szemlélete évszázadokra termékenyítőleg hatott a történelemről, a történelemben helyét kereső emberről, a társadalomról és intézményeiről töprengő európai gondolkodásra.

1 Eme munkájának nehéz pontos műfaji meghatározását adni. Ennek legfőképpen a tartalmi gazdagság az oka. A műből végkicsengésében az apologetika hangzik ki dominánsan, de mellette erősek az egyéb felhangok köztük a történetfilozófia is, amire különösképpen kívántunk odafigyelni, hogy összeállíthassuk Augustinus történetszemléletének legsajátabb jegyeit, summázva annak tanulságait, méltatva értékeit. Bár hasonló igénnyel már jelent meg igen gondolatgazdag írás magyar szaklapban, mégis úgy tűnik, az ott közölt megállapítások még hagynak némi teret néhány visszafogott igényű, szerény megjegy2 zésnek. Anélkül, hogy az avatott filozófiatörténészek köreit zavarni szándékoznánk, mégis kiindulásként el kell mondani, hogy Augustinust nem látjuk annyira görögül gondolkozónak, mint az említett tanulmány, mégha egyes német szerzők ezt vallják is.

3 Sokkal inkább helyénvalónak véljük Vidrányi Katalin megállapítását elfogadni, aki rámutat, hogy a neoplatonizmus, kiváltképpen a keresztény platonizmus teljes mértékben sohasem vált Augustinus sajátjává.

4 így kissé töprengnünk kell még azon állítás jogosságán is, hogy egyházatyánk történetszemlélete pusztán csak sajátos mixtúrája lenne a hellenizmusig húzódó görög filozófia vonulatának és a zsidó vallási történetlátás, világmagyarázat találkozásának. Többről van itt szó, mint egy sajátos amalgámról, mert ez esetben új vegyület született. Már csak azért sem érezhetjük akár felében is görögnek az augustinusi világképet, mert a görög filozófia történetszemlélete a poliszválság korában még nem gondolkodott történelmi idődimenzióban, s ezen a látásmódon nem immanens fejlődés eredményeként lépett túl, ekként a végeredmény sem lett tisztán görög jellegű. Augustinus szellemi találkozása így már olyan filozófiával esett meg, amely tartalmában nem csupán Hellász gondolatainak örököse volt. Elemzendő szerzőnk szemléletének kialakulásához döntőbb mértékben a zsidó-keresztény történetszemlélet járul hozzá. A zsidó történetfelfogás megindult, hogy túllépje az antikvitás ciklikus szemléletét. A "választott nép" Messiását várva, őrizve hagyományait ugyan, de mégis a múlt visszavágyása helyett a megígért jövő felé